A vérplazmát nem tudják mesterségesen előállítani, ezért annak érdekében, hogy a betegek hozzájuthassanak életmentő gyógyszereikhez, a plazmaadók áldozatos szerepvállalására is szükség van.
A segítségükkel olyan egészségügyi problémákat lehet kezelni, mint a vérzékenység, a máj- vagy veseelégtelenség és az autoimmun vagy immunhiányos állapotok. De jár-e a donorra nézve bármiféle hátránnyal a nemes cselekedete?
A plazmaadás módjai
Ahhoz, hogy felelősen tudjunk dönteni, nem árt a lehető legtöbb információval rendelkezni a plazmaadás hátrányairól és a teljes folyamatról. Gyakran hangoztatott tévhit, hogy a plazmaadományozás gyengíti a donor immunrendszerét. Ahhoz, hogy belássuk, miért nem igaz ez az állítás, vegyük végig a legfontosabb tudnivalókat és szabályokat.
A plazmaadásra kétféle módon van lehetőségünk. Az egyik a teljes véradás, a másik pedig a forrásból származó plazma, amit az olyan plazmaadó központokban végeznek, mint amilyen a Plazma Center is.
A teljes véradásból származó vért később alkotóelemeire bontják, így tudják szétválasztani a plazmát a vér egyéb részeitől. Ezt visszanyert plazmaadásnak is nevezik. A plazmaferezis során pedig – amit a plazmaadó központokban egy speciális géppel végeznek – a levett vért megszűrik, és a különválasztott plazma egy steril zsákba kerül, míg a vér alakos elemeit pedig a plazmaadó szervezetébe juttatják vissza.
Plazmaadás és immunrendszer
A plazmaadás kevésbé megterhelő a szervezet számára, mint a teljes véradás, azonban megfelelően fel kell rá készülni, hogy elkerüljük az esetleges mellékhatásokat, és hogy megkönnyítsük a szervezetünk számára a regenerálódást.
Ha ezeket az előírásokat minden esetben betartjuk, akkor nem kell attól tartanunk, hogy a plazmaadás káros hatással lesz az immunrendszerünkre.
Szabályozás
Magyarországon szigorúan szabályozzák a plazma- és véradást egyaránt. Mivel az előbbi kevésbé megterhelő, jóval könnyebben regenerálódik utána a szervezet, mint a teljes véradás után, így két plazmaadás között legalább 72 órának kell eltelnie.
Ez az idő elegendő arra, hogy a testünk pótolja az elveszített folyadékot, ami a plazma legnagyobb részét adja. Ha ennél rövidebb idő után adnánk ismét plazmát, akkor azzal azt kockáztatnánk, hogy nem tudunk megfelelően regenerálódni, és a testünk nem fogja tudni előállítani azokat a fehérjéket, ásványi anyagokat és más alkotóelemeket, amelyek a normális működéshez szükségesek.
Ez a 72 órás időintervallum biztosítja a plazmaadó egészségét, így ha ezt is, és a felkészülésre vonatkozó javaslatokat is rendesen betartjuk, akkor semmilyen hátrány nem érhet bennünket a plazmaadás miatt.
Ráadásul a donorok általános egészségi állapotát rendszeresen ellenőrzik, nemcsak az első plazmaferezis, hanem minden 15. előtt is orvosi alkalmassági vizsgálaton vesznek részt. A plazmaadás biztonságosságáért tehát a központok mindent megtesznek.
