Reagált a halasi csipke ügyei kapcsán személyét ért megjegyzésekre Pajor Kálmán. A Fidesz-KDNP önkormányzati képviselője kifejti véleményét többek között kuratóriumi munkájáról, valamint a közalapítvány vezetésével kapcsolatban is. Az írást teljes terjedelmében közöljük.
Ki bántja a halasi csipkét?
Mindenekelőtt szögezzük le: a halasi csipkét semmiféle támadás nem érte, semmiféle veszély nem fenyegeti!
Azt hiszem nincsen olyan halasi, aki ártani akarna büszkeségünknek, a világhírű, gyönyörű, hungarikum halasi csipkénknek.
Azért, hogy a város Önkormányzata által megbízott Felügyelő Bizottság egy szúrópróbaszerű ellenőrzésen, a csipke ügyeit intéző vezetők által is elismert, több százezer forintos gazdasági szabálytalanságot talált a gazdálkodásban, nem a csipke a felelős! Miért fogalmaznak mindig úgy, mintha valaki magát a csipkét bántaná, támadná? Azt kérem, hogy senki sem keverje, senki sem mossa össze a gazdálkodásért felelős vezetőket magával a csipkével!
Senki sem magyarázzon bele a kizárólag gazdasági megállapításokat tartalmazó felügyelő bizottsági jelentésbe politikai, családi és egyéb indítékot!
A csipke ügyeit intéző vezetők (akik azért nem azonosak a csipkével!) munkájában talált ( és nem „vélt” találni ) súlyos szabálytalanságokat a Felügyelő Bizottság, amelynek én nem vagyok a tagja.
Ha a felügyelő bizottsági vizsgálat megállapításainak nem lenne semmiféle valóság alapja, hanem csak a Várnai úr szerinti „méltánytalan és rosszindulatú koncepciós ügyekről”, bagatell „néhány 10 ezres kreált ügyekről” lenne szó, akkor joggal kérdezhetnénk, miért menekült lemondásba a kuratórium elnöke? Hihető, hogy a több éves politikai harcban edződött egykori polgármester egy-két kurátor ügymenetet kritizáló mondatai, vagy néhány 10 ezres kreált ügy miatt hirtelen lemond?
A valódi ok az, hogy bizony nem egy-két 10 ezer, hanem sok százezer forintos többlet számlákat fogadtak be és fizettek ki közpénzből a csipke ügyeit intéző vezetők, és ezeken a bizonylatokon ott van az aláírásuk! Azt, hogy a többlet pénzek ki(k)nek a zsebében landoltak természetesen homály fedi. Azt hiszem senki nem tartja indokolatlannak, ha egy néhány tételes, szúrópróba szerű ellenőrzés ilyen súlyos megállapításai után a Felügyelő Bizottság, saját hatáskörben tovább vizsgálódik.
Ezt az ellenőrzést nevezi Várnai úr a Fidesz zsákmányszerzésének. Ezzel azt kottyantotta ki, hogy a csipkét eddig zsákmánynak tekintette, amit most a Fidesz akarna megszerezni! Valószínűleg a többlet számlázásokra gondolt, mint zsákmányra. Azt, hogy ez a Várnai úr által említett zsákmány magán, vagy pártkasszába vándorolt, nem tudhatjuk.
Ami pedig szerény személyemet illeti, azt már a mosakodó, felelősség áthárító, Várnai-féle lemondó levél is támadja, sőt azóta is igyekeznek lejáratni. Ezért kénytelen vagyok, szokásomtól eltérően egy kicsit a csipkével kapcsolatos viszonyomról és az „érdemeimről” is beszélni.
A halasi csipkéhez igen rég óta több szálon is kötődöm. A csipke szeretetét erősítette bennem halasi közelmúltunk egyik legkiemelkedőbb személyiségének, Nagy Szeder Istvánnak barátsága, aki mérnöki, politikusi és kiváló helytörténészi munkája mellett a halasi csipke nagy szerelmese is volt. Annakidején személyes segítője és tisztelője volt Markovits Máriának is. Csipke terveket is készített, csipke gyűjteményének néhány darabját a „Halasi Csipke” című könyv is tartalmazza.
A csipke iránti elkötelezettségemet tovább erősítette, hogy a menyem több mint 26 esztendeje a csipkevarró művészek egyike, és elfogultság nélkül mondhatom, hogy kiváló szinten dolgozik, hiszen csipkéi sok díjat nyertek már, és többek között az általa tervezett és megvarrt csipke található az Állami Pénzverde által előállított ezüst csipke érmén is (lásd részletezve a mellékelt, a Képviselő-testület által egyhangúlag elfogadott kitüntetési előterjesztésben!) Tehát családunkban is gyakori beszédtéma a csipke. Ennyi a „családilag” érintettségemről!
Azt nagyon régen tudom és hangoztatom, hogy a Halasi Csipke fönnmaradásának kulcsemberei nem az igazgató asszony, a Kuratórium, vagy egyéb döntéshozók, hanem az a 9 csipkevarró népi iparművész, akik évtizedek óta megalkotják a csipke csodát! Éppen ezért már sok-sok éve küzdök, hogy a betanított munkások minimálbérével megegyező, megalázóan alacsony órabérük jelentősebben, legalább 800Ft-ra emelkedjen. Az utóbbi évtizedben ugyanis csak a minimálbéremelés miatti kötelező béremelést kapták meg.
Az elmúlt évben 18 milliós külön támogatásban részesült a halasi csipke (8 millió csipkevásárlás a Miniszterelnöki Hivatal részére és 10 milliós pályázati támogatás). A Miniszterelnök úrnak és államtitkároknak írt leveleim kérése nyomán a támogatások zömét a csipkevarrók béremelésére kellett volna fordítanunk. Ennek ellenére nagy harc árán, csak ez évben sikerült végre 15%-os béremelést adnunk a csipkevarróknak.
2012-ben a csipke ügyeit intéző vezetők pályázati anyagot állítottak össze, és a fél milliárdos pályázat kapcsán nem gondoltak a csipkevarrók jelenlegi, igen szűk, méltatlan munkahelyének bővítésére. Közbelépésemre az utolsó pillanatban sikerült a pályázatban a helyzeten javítani.
Rövid kuratóriumi működésem alatt én indítványoztam a csipkevarrók részére fedett kerékpár tároló megépítését, a munkaasztalok cseréjét, munkalámpák beszerzését, és ez mind meg is valósult.
Mindezeket nem öndicséretből, hanem azért soroltam: nem igaz, hogy a csipkének ártani akarok, mint ahogyan a csipke ügyeit intéző vezetők és prókátoraik állítják, önmagukat azonosítva a csipkével.
Én azt tanácsolom nekik, hogy várják ki a most folyó ellenőrzések végét, és ne akadályozzák a felügyelő bizottsági vizsgálatot minden eszközzel!
Azt sajnálom, hogy az egyoldalúan tálalt csipke híreket kommentálók ennyire tájékozatlanok. Például a csipke kuratórium elnökséget „zsíros állás”-ként emlegetik, holott eddig sem, és ezután sem jár ezért a munkáért egyetlen fillér sem! Bizony, ún. társadalmi munkában dolgozik az elnök, a kuratórium, sőt a felügyelő bizottság is! Akik ismernek, tudják rólam hogy sohasem voltam „mohó sapiens”. Az anyagi elismerésnél mindig is jobban érdekelt, hogy miként tudnám segíteni az itt élőket.
A fiatal ( 63 éves ) Halász Balázsnak pedig azt üzenem, hogy a Nagy-Szeder szellemi hagyaték egy része, az újságok már évek óta kutathatók a múzeumban. Folyamatban van a többi részének átadása is. Azt tanácsolom neki, hogy az általa megszerzett sok-sok hagyatékkal foglalkozzon inkább!
Azt pedig, hogy a szülővárosomért végzett 34 esztendős közszolgálati munkámat hogyan szeretném folytatni, vagy befejezni, engedjék meg nekem, hogy én döntsem el.
Kiskunhalas, 2014.05.15.
Pajor Kálmán
