Amikor kikerül egy-egy embercsempészekről, határsértőkről szóló hír, nem az jut eszükbe az emberek egy részének, hogy „köszönjük, hogy megvédenek bennünket a rendőrök, a katonák”. Nem. Ilyen kommentet ritkán olvasni, ellenben olyanokat nagyon sokat, hogy „meg van rendezve az egész”, „ti is álhíreket gyártotok”, „kamuhír”, stb.
2015-ben is, és azóta is sok alkalommal megfordultunk a határon, láttuk, látjuk, mi történik nem csak ott, de az úgynevezett „mélységben” is. Igen, van migrációs nyomás a határon, igen, a testi épségüket kockáztatják a rendőrök és a katonák minden nap, hogy az illegális határátlépéseket megakadályozzák. És akkor, mielőtt a fotelhuszárok jönnének azzal, hogy „ezek csak át akarnak menni nyugatra, miért nem engedik be őket”, meg, hogy „ha nem lenne kerítés, nem lenne baj sem, nyugodtan átmennének az országon”. Hát ez nem így van. Nem olyan barátságosak ezek a húszas-, harmincas éveikben járó, többnyire háborút is megjárt határsértők. Csak meg kell nézni a videót. És meg kell kérdezni a határ menti településeken élőket nálunk is és Szerbiában is. Ők és a határainkat védő rendőrök és katonák, akiket vár haza a család, a gyerekek, bizony egészen mást látnak és tapasztalnak, mint a facebookos fotelhősök tömegei, akik mindenhez (még a világjárványhoz) is értenek, de egy értelmes tőmondatot nem tudnak leírni. Tessék nézni:
