„Nemhogy fogyott volna a Tanyákon kint Lakó… Emberek száma, inkább szembetűnőképpen meg szaporodott.” – állapítja meg a halasi tanács protokolluma 1811-ben. – Mint cseppben a tenger, ebben a megállapításban is minden benne van – mondta Mester Sándor halasi népművelő október 17-én Szankon, a Kiskun emlékhelyen a „Régi idők vására” alkalmával tartott előadásán.
A rendezvény, amelyet nagyrészt szabadtéren rendeztek meg, a rossz idő ellenére is szép számú érdeklődőt vonzott. Novikovné Cseh Krisztina, a rendezvény egyik ötletgazdája, főszervezője elmondta, hogy kézművesek, népi iparművészek, vásározók, táncosok, zenészek bevonásával szeretnék megidézni azokat a „régi jó vásárokat”, amik ma már csak az idősebbek emlékezetében élnek. Természetesen egyúttal fontos, hogy a pár éve átadott Kiskun emlékhelyet is megismerjék az idelátogatók, és élményekkel gazdagabban térjenek haza, és térjenek vissza más alkalommal, ha kedvük úgy alakul.
„A Kiskun Emlékhely fő célja, hogy a látogató közel 800 év történetében barangolva, választ kapjon olyan kérdésekre, hogy a 21. században miért van jelen és mit jelent az a fogalom, mint a „kun öntudat”. A Duna–Tisza köze jelentős részét lefedő mai Kiskunság azonban nemcsak egy természetföldrajzi egység, hanem egy történeti-kulturális egység is egyben….” – fogalmaz a kiállítóhely ismertetője. A szervezők úgy gondolták, ennek jegyében belefér egy történeti-szociológiai előadás a homokhátsági tanyákról.
Más témák – huszárság története, morvamezei csata, kunhalmok – során már jó kapcsolat alakult ki a halasi népművelő és az emlékhely munkatársai között. Egy korábbi beszélgetésen merült fel, hogy Mester régóta foglalkozik a tanyák kialakulásával, történetével, jelenlegi állapotukkal. Így kapott ő is meghívást arra az előadásra, amire a rendezvény délelőttjén, a „vetítő-teremben” került sor.
A szigorú egészségügyi szabályok betartásával megtartott beszélgetésen sok kérdéskör felmerült.
A halasi szakember beszélt a tanyák kialakulásának történelmi folyamatáról, a török kor, a Rákóczi szabadságharc, majd a redempció időszakának az itteni tájra, az itteni emberekre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásairól. Bőségesen illusztrálta, hogyan alakul ki a hatalmas puszták központi településeiről előbb a „kijárás”, majd a „kétlakiság”, legvégül az elengedhetetlenné váló „kiköltözés” során a tanya. Az a tanya, amit a mintegy két és fél évszázados története során folyamatosan bizalmatlanság vesz körül és folyamatosan a lét, nemlét határán való egyensúlyozás jellemzi. Az elmúlt évszázad(ok) bebizonyították, hogy a tanya az alföldi táj és gazdaság szerves része, a tanyai társadalom a magyar társadalom, bár elhanyagoltnak tűnő, de semmiképpen sem megkerülhető eleme.
„A paraszt általlátja azt, hogy lehetetlenség a háztól oly igen távol mezőnek és gazdaságnak illendőképp gondját viselni s ezáltal akar magának segíteni, hogy a falutól egy, két, három mérföldnyire is úgynevezett szállást, házat és istállót épített, ahová gabonáját a messzevaló jószágról s mezőről összehordatván, marháit is ott telelteti, röviden: majd minden gazdaságbeli dolgát ott viszi végbe”. – Tessedik Sámuel írja ezt 1786-ban Pécsett megjelent munkájában: „A Paraszt Ember Magyar Országban mitsoda és mi lehetne…”
Mester bemutatta a – morfológiai, méretben – különböző tanyatípusokat. Szólt a tanyai ember életéről, megélhetéséről, arról, hogy a mindenkori hatalmi, politikai irányzatok mikor, hogyan álltak hozzá a „tanyakérdéshez”. Ő maga debreceni egyetemistaként Rácz István professzor óráin ismerkedett meg a tanyák történetével, és vált szenvedélyes érdeklődővel, később kutatóvá.
Erdei Ferenc, Bibó István és mások máig megkerülhetetlenek, ha a tanya bármilyen formában felmerül. Írók, költök, művészek mutatják be, ábrázolják azt a sajátos mikrokörnyezetet, ami itt él velünk, itt van a szomszédunkban, mégis gyakran rácsodálkozunk.
Nem elhanyagolható a kis-, és nagykunsági, tiszántúli kunsági szociográfusok valóságábrázolási törekvése amely olykor döbbenetes erővel mutatta a „tanyasiság” hol szép, hol kegyetlen arcát. (Zám Tibor: Tanyabejáró, vagy Szenti Tibor: Tanya című könyvei, a megyében megjelenő Forrás című folyóirat egyes tanulmányai például)
Külön kiemelte Lakatos Vince ’70-es évekbeli, a tanyán élő, magukra maradó időseket bemutató filmjeit (Magány, Naplemente), illetve a kisiskolásokról szóló Virrasztók-at, azok hatását, amivel egy egész ország közvéleményét sikerült rádöbbenteni, hogy a XX. század utolsó harmadában mennyien élnek még szinte XIX. századi körülmények között.
A gondolkodás lassú változásának, és vélhetően ez előbb említett filmeknek is a hatására némileg változott a korabeli, „szocialisztikus” gondolkodás, és a „tagosítás gátjaiból” lassan a „megtűrt” kategóriába kerültek át a tanyák, mint olyanok, az ott élőkkel együtt. Ebben jelentős szerepe volt Bács-Kiskun megyének, és az akkor vezetésnek, benne Romány Pálnak, vagy a kiskunhalasi Szabó Miklósnak is.
Nyilvánvaló a korszak némi „központosított segítségnyújtással” akarta rendezni a kérdést: idősotthonokkal, tanyai kollégiumokkal, tanyaközpontok fejlesztésével (azaz nem kivinni a szolgáltatásokat, vagy könnyen elérhetővé tenni a városi boltot, rendelőt, iskolát) , de kétségtelenül elindult valami, ami ráébresztett minden felelősen gondolkodót, hogy a tanyákkal, az ott élőkkel bizony még hosszú, hosszú ideig, és a súlyuknak megfelelően kell számolni.
Lassan elkezdődött a tanyavillamosítás, az utak állapotának rendezése, a közlekedés, egészségügyi szervezés „külterületi szempontokat is figyelembe vevő” fejlesztése. Napjainkra egy sajátos differenciálódás megy végbe, azaz inkább történetileg érzékelhető a tanyákon.
Talán fontos volt, hogy a (97/2005. (XII. 25.) OGY határozat szerint kimondatott:
Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban (OTK) a rurális (vidékies) térségek területileg integrált fejlesztési prioritásai között szerepelnek a tanyás térségek is: „…. Az európai szinten kultúrtörténeti jelentőséggel bíró tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség fontos részét képező sajátos térszerkezeti struktúra, melynek fennmaradása, revitalizációja, fejlesztése nemzeti érdek. A tanyás térségek fontos értéke, hogy potenciálisan alkalmasak a fenntartható fejlődés,az integrált, komplex vidékfejlesztés és a multifunkcionális mezőgazdaság Európában kialakult fejlesztési modelljének megvalósítására……„
Ehhez, igazából ezzel párhuzamosan született meg a közelmúltban elhunyt tudós, Csatári Bálint vezetésével még 2005-ben egy átfogó tanyakataszter, azaz egy a meglévő, mintegy 70 000 homokhátsági tanyát felmérő, elemző, tipizáló adatrögzítés, ami remek támpontul szolgált az elmúlt évek fejlesztési programjaihoz. Ebből sok kiváló tanulmány születetett az elmúlt évek során. Igaz vagy támaszkodtak rá, vagy nem, de a világ már csak ilyen.
Az előadó maga is az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetének: Tanyakutatás 2005 – 2006 (Kutatási jelentések 1-11. füzet) című kiadványát vette alapul saját, elsősorban szociális jelenségek vizsgálatával foglalkozó munkájához. ( http://www.alfoldinfo.hu/tanyakutatas/ )
Ez alapján Mester az alábbi kategóriákat különbözteti meg:
- Tanyán maradók (ún.„hagyományos” tanyák)
- Gazdálkodók (Farmszerűen gazdálkodók)
- Szociális menekülők (leromló állapotú tanyák, leszakadó életmód)
- Modernizálók, nem termelők (települések elit, felső közép, külföldiek kiköltözése)
- Hobbi- és üdülő céllal
- Városszéli, agglomerációt választók (alvóhely, közel a településhez, jó infrastruktúrával )
Ezek összecsengenek a „RKK Tanyakutatás” tipizálásával. A halasi tapasztalatok az 1) és a 3) kategóriát árnyalják, illetve újként „Szociális menekülők” fogalmaztatják meg.
Az előadó szerint különösen két csoport igényel különösen nagy figyelmet szociális szempontból, nagy, nagy törődést:
A „tanyán maradók” (az RKK ATI megfogalmazása szerint „hagyományos” tanyák), ide tartozik az, aki: Ott lakik, ott is lakott. Naponta megéli a tanyai élet előnyeit és hátrányait. Ez az a csoport, aki életmódjával, hagyományaival, ezer szállal kötődik a tanyához. Oda született, oda szocializálódott és ott is akar maradni. De előnye, hogy ehhez az életmódhoz adaptálódott. Az ottani életmód technikáit ismeri. Nem érzi magát elesettnek – ha igen azt csakis az életkor és egészségi állapota miatt -, elfogadja a segítséget, de valószínűleg nem kérné. Nem kérné öntudatból, és mert úgy érzi, ha kell, meg tudja oldani a problémáit. Ezt a csoportot évtizedek óta „eltűnőnek” vélték: a tanyák elöregednek, kihalnak, ez a fajta „klasszikus” tanyai életmód majd eltűnik. És így vélik sokan ma is. Az én tapasztalataim és az elvégzett vizsgálatok nem ezt prognosztizálják.
És a:
„Szociális menekülők” (Az RKK ATI fogalomhasználatában: „leromló állapotú /szociális/ tanyák”), akikre jellemző, hogy: Általában nem ide születtek, nem itt nőttek fel. Másképpen szocializálódtak. Valamilyen társadalmi, szociális egzisztenciális válsághelyzet, krízis miatt lettek tanyai lakosok (lakhatási probléma, eladósodás, árverezés stb.), már felnőttkorban gyakran több gyermekkel, vagy komoly egészségügyi, életviteli problémával együttesen. Tanyára történő költözésüket átmenetinek gondolják, nem „fektetnek be” a környezetükbe, nem adaptálódnak az ottani technikákhoz. Korábbi élethelyzetükből adódóan már többnyire találkoztak a szociális ellátó rendszer valamely elemével, ismerik, bizonyos értelemben használják is azt. Páran már felismerték, hogy az átmenetinek gondolt kiköltözés várhatóan hosszú távú, esetleg végleges…..”
Ebben a témakörben pár éve publikációja is megjelent Mesternek, ami nem maradt visszhang nélkül. Napjainkban éppen egy főiskolás kereste meg, hogy szakdolgozati témának szeretné választani a tanyán élők szociális problémáinak kérdéskörét, vállal-e külső konzulensi szerepet?
Az előadás, beszélgetés után páran még maradtak, megosztották saját tapasztalataikat az előadóval, vagy kérdeztek, meséltek emlékeikről, élményeikről.
Mert:
„ ….Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,….”
– mondta Radnóti halhatatlan versében…..
Akit érdekel az az Acta Medicinae et Sociologica című debreceni folyóirat elektronikus kötetében (Vol. 8. No. 25. 2017. – http://epa.oszk.hu/02500/02535/00017/pdf/ – tanyák és kistelepülések tematikus száma) Mester Sándor : „Maradók” és „szociális menekülők” – a tanyahasználat alakulásának és változásának egyes tendenciái Kiskunhalason és környékén az elmúlt két évtizedben (85-114 oldal) címen találja meg.
(Tudósítónktól)