A közelmúltban már hírt adtunk róla, hogy a halasi „Búsuló kurucnak” ugyanattól az alkotótól van egy hasonló zsánerű szobra Kiskőrösön, az ottani I. világháborús emlékmű a „Szomorú katona”. Nos, némiképp hasonló a történet egy másik halasi szobor esetében is. A város, sokak által egyik legkedveltebb köztéri alkotása a Martonosi Pál Városi Könyvtár melletti parkban található „Madaras lány”, vagy ahogyan mi helyiek hívjuk „Ülő leány madárral”.
Az alkotó, Simon Ferenc 1973-ban készítette el ezt a szobrot, ami ettől az évtől díszíti a Szövetség teret. Sajnos pár éve vandálok ellopták, szétverték, de a város az idős mester megkeresésével „újraalkottatta” azt, azaz 2009. március 15-én, ünnepélyes keretek között felavatták az eredeti szobor másodpéldányát, ugyanazon a helyen.
Sokan elidőznek a közelében, elgondolkodnak, meditálnak, vagy csak egyszerűen békére, nyugalomra vágynak, és azt ennek a szobornak a kisugárzása biztosítja számukra.
Kialakult ezzel párhuzamosan a közelmúltban az hagyomány is, ha valami olyan történik az országban, vagy határainkon túl akár az emberekkel, az emberiséggel, ami csendes megemlékezésre hív, szólít, bizony jópáran ennél szobornál helyeznek el egy szál virágot, gyújtanak esetleg egy mécsest.
Kevesen tudják, hogy ennek a szobornak is van egy hangulati rokona, testvére mégpedig az Európa-hírű fürdővárosban: Gyulán.
Ott került elhelyezésre a „Fiú madárral”, a helyiek szerint: „Madaras fiú” címet viselő, Simon Ferenc 1958-ban készült szobra, a gyulai Várfürdő utcában. A két Damkó szobor között mintegy 25 év telt el, a két Simon Ferenc szobor között 15. A halasi mű bronzból, a gyulai alumíniumból készült.
A fiút ábrázoló alkotás leírása:
„A Madaras fiú egy nagy tisztáson helyezkedik el egy 50x100x250 cm-es betontömbön, amely egy kicsit megbillent az idők folyamán, de ez egyáltalán nem zavaró, mivel a fiú lazán heverészik rajta, jobb lábát felhúzva megtámasztja a lábszárán, miközben bal könyökére támaszkodik. Jobb keze mutatóujján egy széttárt szárnyú madár éppen rászállt, vagy felszállni készül. A meztelen fiú aki 200 cm hosszúságú, rávetegen nézi az ég felé szálló madarat. A kompozíció a félbemaradt mozdulatok feszültsége ellenére barátságos nyugalmat és egyensúlyt sugároz.” (Szórád Péter – in. www.kozterkep)
Érdekes, hogy a gyulai szobor, eredetileg nem ott volt felállítva. Az egyik műkedvelő – és értő – hozzászóló szerint: A Művészet, 1961 januári számában (14. p.) az olvasható az alkotásról, hogy eredetileg az Újpesti (IV. kerület) Szent László tér közelében állt, a házak között. D. Fehér Zsuzsa, a cikk írója pontosan így fogalmaz: „E téren állott egyébként Simon Ferenc fiú aktja, melyet sajnálatos módon eltávolítottak”. Okként a túlzott szemérmességet jelölték meg.
Hm… Bármi is volt, legyen a sorsuk, a szobrainknak velünk élnek, életünk részét képezik. Van, amit elfogadunk és együtt élünk vele, van amit megszeretünk és a magunkénak érezzük. Halas szerencsés,úgy gondolom, sok érdekes és értékes köztéri alkotással büszkélkedhet, aminek a többségét magunkénak érezzük.
Én így vagyok a Madaras lánnyal is.
Szöveg: Mester Sándor/Fotó: Szórád Péter,kozterkep.hu
