Március 10.-én, csütörtökön Rigó Bélára emlékeztek a Halasi Közéleti Asztaltársaság Csipke Hotelben megjelent tagjai.
A Kiskunhalas Városért díjjal kitüntetett költő Halason érettségizett 1960-ban, gyermekkora óta fontos és élő kapcsolata volt a várossal, itt is lelt örök nyugalomra 2017 májusában.
„Apám, Rigó Béla” – címmel Rigó Judit Grácia, a költő lánya osztotta meg az érdeklődőkkel emlékeit édesapjáról, és mesélt az ő kislánykori halasi élményeiről.
Rigó Béla édesanyja a volt sziládys tanárnő, a sokak által kedvelt, szeretett Wirtz Jánosné, Márta néni. Judit több érdekes, eddig nem látott családi fotót adott körbe, mesélt a kettejük kapcsolatáról, édesapja életének egy-egy epizódjáról.
Külön szóba kerültek a kiskunhalasi kötődésű versei, az Aquincumi költőversenyek (melyek közül többet megnyert, a legutóbbit éppen egy Markovits Máriáról és a halasi csipkéről írt verssel), a műfordítások, a kritikai elemzések.
– Hihetetlenül szerteágazó volt az érdeklődése – néha talán már szétszórtnak is tűnt emiatt. Gondoljunk bele: az „Így élt Katona József”, a nagyon igényes „Szavalókönyv versmondó diákoknak- válogatás”, a „Zengő ÁBC, a „Nálatok laknak-e állatok?”, a „Hónapsoroló” versek, kötetek írója, a Magyarországi Gyermekbarátok Konferenciája kiadványának szerkesztője, több film, színházi előadás alkotója, fordítója, ötletadója – és lehetne vég nélkül sorolni – mellett a Móra Ferenc, a Zrínyi Nyomda és a Kincskereső kiadók szerkesztője, hosszabb, rövidebb ideig főszerkesztője is volt. Szeretett „játszani a versformákkal”, hexameter, epigramma, disztichon, szonett, elégia, dal… szinte minden, szinte mindben alkotott, és hozott létre maradandót. Rendszeresen jelentek meg kritikái, műelemzései, amelyek közül ma is többet idéznek, megemlítenek, ha egy korszak, egy költő, vagy egy író életpályája kerül szóba.
Mindig, minden érdekelte, mindig mindennel jókedvvel foglalkozott.
Végül Rigó Béla hagyatéka került szóba, a versek, az alkotások múltja, jelene és jövője. Nem volt könnyű összerendezni a gondolatokat, hiszen öt éve még velünk volt, tervei, elképzelései voltak, de a sors másként rendelkezett.
A beszélgetés végén Rigó Judit Grácia, aki jelenleg a SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központjának könyvtárosa, megajándékozta a megjelenteket édesapja utolsó kötetével, az ÍRÁSJELBESZÉD című könyvvel, amit a költő utolsó halasi szerzői estjén, 2015. október 9-én mutatott be a Martonosi Pál városi könyvtárban.
A könyv – mely tele van életrajzi és halasi vonatkozásokkal – nagy érdeklődést váltott ki a megjelentek köréből.
Felmerült egy „Rigó Béla felolvasóest” megrendezésének, hagyománnyá tételének gondolata is.
A jelenlévők személyes emlékekkel gyarapították az est tartalmát. Kószó János, akinél 2015-ben a könyvtári találkozó után aludt, mesélt arról, hogy egy fél éjszakát beszélgettek a közös ismerősöktől, barátokról, Szabó Miklósról, aki tanította Rigó Bélát, Várnai Lászlóról, akivel sokat találkoztak, néha vitatkoztak, de mindig megtalálták a közös hangot, Baráti Péterről, a közös gimnáziumi évekről… és a világ folyásáról. Ahogyan Kószó János fogalmazott: „Olyan érzésem volt, bár ezt akkor még nem tudhattuk, hogy Béla aznap elköszönt tőlünk, elköszönt a várostól”. Gál Mihály, a Honvéd Kuruc vitézek nyugállományú egyesület korábbi elnöke arról az önzetlen segítségről mesélt, amit a költő nyújtott egy, általuk 2009-ben felkutatott, rendbe hozott, lengyelországi Lužnai 120. sz. I. világháborús sírkert – ahol 417 magyar katona nyugszik -, magyar nyelvű emléktáblájának megalkotásban. Neki is köszönhető, hogy a mintegy félezer magyar áldozat örök álmát ma már egy négysoros vers is őrzi.
Az est végül kötetlen beszélgetéssel zárult.
Rigó Béla (Kolozsvár, 1942. augusztus 19. – Budapest, 2017. május 9. – végső nyughelye: Kiskunhalas) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, forgatókönyvíró.
1960-ban érettségizett Kiskunhalason a Szilády Áron Református Gimnáziumban. 1960-tól jelentek meg versei, kritikái, tanulmányai, szépirodalmi és publicisztikai művei, műfordításai. 1960-1965 között a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-orosz szakos hallgatója volt. 1965-1967 között általános iskolában tanított Mórahalmon. 1967-1971 között a Hűvösvölgyi Nevelőotthonban nevelőtanári beosztásban működött. 1971-1974 között a Művelődési Minisztérium főelőadójaként dolgozott. 1971-1975 között elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem közgazdaságtudományi szakát. 1974-1988 között a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője volt. 1989-1990 között a Zrínyi Nyomda Kiadójának (ma: Unikornis Kiadó) alapító főszerkesztője lett. 1991-ben az Egmont Pannónia Kiadónál volt főszerkesztő. A Délmagyarország munkatársa, majd 1992-1995 között a Kincskereső főmunkatársa, 1995 után főszerkesztője volt 2006-ig. (in: wikipedia)
A költő további életrajzi adatai, adalékok korábban megjelentek a https://delalfoldinfo.hu/elhunyt-rigo-bela/ oldalon.
Fotók: Fodor Mária, Mester Sándor
