Nem csak enni, de előtte, utána – és közben is gondolkodni kell. A gondolkodva étkezés elgondolásait a gasztronómia foglalja magába. Nekem ennyi volt a kedd esti gasztronómiai előadás és bemutató legfőbb tanulsága. Szűcs Károly írása.
Kedden este, a Művház Forrás Klubja zsúfolásig megtelt Illés Lajos és Stenczel Ferenc előadására. Illés Lajos elmondta, hogy a terítés stílusa, díszei, látványának igényessége meghatározza magát az étkezést is. Ünnepi alkalmakkor ma már nem csupán eszünk, hanem étkezünk. Az étkezés körítései, látványelemei, a terítés legalább annyira fontossá lett, mint a választékos ízek.
A 19. században megújult a terítés művészete. Az edények és evőeszközök változatos világát egyre tudatosabban egészítették ki az asztali virágkompozíciók, a hímzett és varrott szalvéták, terítők, a kézzel festett porcelán étkészletek és csiszolt üveg vázák. A terítés egyszerűnek tűnő világa mögött az iparművészet fejlődése áll. Ekkor fejlődött ki a porcelánipar, az üvegipar, a kézműves hímzések divatja. Azt már csak én teszem hozzá, hogy áttételesen ide kapcsolódik a halasi csipke megjelenése is, 1902-ben. A bemutatón Fehér Károlyné virágdíszes hímzéseiben gyönyörködhettek a jelen lévők.
Szöveg és képek: Szűcs Károly
