Az óbudai Pogánytorony múltját és jelenét elemezte Végső István történész az Óbudai Múzeum által szervezett helytörténeti konferencián. A hányatott sorsú építmény a Turáni Egyistenhívők Táborának szakrális központja volt az 1930-as években, de ma már elhanyagolt állapotban várja sorsának alakulását.
Történeti konferencia Óbudán
November második felében az Óbudai Múzeum szervezésében kétnapos helytörténeti konferenciát tartottak, ahol az ország minden szegletéből érkezett történészek, muzeológusok, levéltárosok osztották meg legújabb kutatásaikat. A konferencián Végső István történész „Kilátástalan kilátó” címmel tartott előadást az óbudai Pogánytoronyról, amely számos legendát hordoz, és a turanizmus egy kevésbé ismert fejezetét is megvilágította.
A Pogánytorony múltja
Az 1934-ben alapított Turáni Egyistenhívők Tábora szektaszerű mozgalomként működött, vezetőik élete és tevékenysége számos érdekességet tartogat. Dr. Bencsi Zoltán, a csoport alapítója és ügyvédje, gyakran került összeütközésbe a kamarai szabályokkal, míg Köröspataki Kiss Károly „főtáltos”, kiugrott unitárius lelkész vegetáriánus szakácskönyveiről vált ismertté. A Pogánytorony, más néven Attilatorony vagy Koppánytorony, 1935-ben épült az óbudai Aranyhegyen Szász Farkas telkén. Az építmény avatóünnepségét a Horthy-korszak rendvédelmi szervei szétzavarták, és a mozgalom a második világháború elejére gyakorlatilag megszűnt.
A torony sorsfordulói
A háború után a Pogánytorony funkciót váltott: az ÁVH állítólag légimegfigyelőként használta, később pedig a környékbeli gyerekek kedvelt játszóhelyévé vált. A rendszerváltás után egy turisztikai kilátó kialakítását is tervezték, de a terület magántulajdonban van, és bár 2013-ban helyi védettséget kapott, jelenlegi állapota még mindig elhanyagolt. 2022-ben ugyan állagmegóvási munkákat végeztek, de a Pogánytorony környéke továbbra is hajléktalanok és esténként fiatalok találkozóhelye. Annak ellenére, hogy innen nyílik az egyik legszebb kilátás a környékre, a turisztikai fejlesztés jelenleg nem valósulhat meg.
