Június 13-14. között „Identitások határmezsgyéin. Magyar(országi) zsidó identitások a 18. század vége és 1945 között” címmel zajlott a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének konferenciája. A rendezvényen számos érdekes előadást hallhattak az érdeklődők különböző témákban, mint például családok, identitások, határátlépések, rabbik, imaházak, ügynökök, költők és tudósok.
A konferencia egyik kiemelkedő előadása Végső István történész prezentációja volt, amelyben Dr. Dohány József (1881-1972) rabbi életét mutatta be. Dr. Dohány József (Chaim Joel) 1881. január 19-én született Nagyváradon, és már 18 éves kora előtt rabbi képesítést szerzett. Tanulmányai során többször évet ismételt, de végül filozófiai és irodalomtudományi doktorátust szerzett a pesti egyetemen. Bár tudományos pályára is léphetett volna, családja kérésére a vallási hivatást választotta. „Werther hatása a magyar irodalomban” című munkája máig fontos szakirodalom.
Dr. Dohány először Brassóban, majd 1914-től Kiskunhalason lett rabbi, ahol megosztó és karakteres figuraként vált ismertté. Egyesek osztrákpártinak, mások túlzottan magyarkodónak tartották. Őt és családját cionistának is nevezték. Nyilvános beszédei több kérdést is felvetettek a magyarsághoz és az állam szimbólumaihoz való viszonyáról. Különösen emlékezetes volt egy 1926-os szoboravató beszéde, amelyben a következőket mondta: „…eme ünnepen, államfő, hadsereg, polgárok egybeolvadva, hozzád tapadjanak, hatalmas szirtté magasulva, csúcsodra Turul röppenjen s a végezetül kiáltsa: Gyermekeim, jöjjetek szárnyaim alá, megvédelek, mert erős nagy vagyok!”
Dr. Dohány túlélte a holokausztot, de később hitközsége egyes tagjai feljelentették, mert úgy érezték, hogy a zsidó tanácsban betöltött szerepe során a családja érdekében mások rovására cselekedett. A hitközséget elhagyta, majd alijázott, és élete hátralévő részét Izraelben töltötte, ahol 1972-ben hunyt el.