Az idei tél a változások és az energiaválság miatt sok családot arra késztet, hogy (ismét) fával oldja meg a téli fűtés kérdését. És bár igaz, hogy a fa egy régóta alkalmazott, és adott esetben hatékony tüzelőanyag, viszont csakis akkor, ha mind az előkészületek, mind a felhasználás során körültekintően járunk el.
Az előkészítés egyik legfontosabb lépése: az aprítás
Ha úgynevezett “méterfa” formában, azaz egész rönkökben vásároljuk meg a téli tüzelőt, akkor a kiszállítás után az első dolgunk lesz, hogy a megfelelő méretűre feldaraboljuk. Ehhez természetesen tudnunk kell, hogy mekkora fahasábok férnek bele a kályha, a kandalló vagy a kazán tűzterébe.
A hasogatás nehéz és fáradságos munka, amit azonban nagyban megkönnyíthet egy jó minőségű fejsze használata. A finnshop.hu-nál kapható Fiskars fejszék maradéktalanul teljesítik ezt a kritériumot.
A termékcsaládban az apró méretű kempingfejszétől az extra hosszú nyelű, építőipari munkálatokhoz is alkalmas fejszékig rengeteg terméket találunk. Ha a hagyományos megjelenést kedveljük, akkor válasszunk fanyelű darabot, de ha inkább a modernebb megoldásokra szavazunk, akkor kipróbálhatjuk a könnyű és tartós FiberComp nyelű fejszéket is.
Bármelyik mellett is tesszük le a voksunkat, a favágás sokkal egyszerűbb és kényelmesebb lesz, mintha a fészer sarkában porosodó, rozsdás és korhadt nyelű “békebeli” fejszével próbálkoznánk.
A farönköket először fűrész segítségével vágjuk fel kisebb darabokra, majd ezeket fejszével hasítsuk több darabra! Így a hasábok már készen állnak a felhasználásra. A vékony, aprítás közben leeső nyesedékeket válogassuk külön, ezek kiválóak lesznek gyújtósnak.
A fa “pihentetése”, azaz a megfelelő tárolás
Gyakori tévhit, hogy a frissen kivágott fa jó lesz tüzelőnek az idei télre. A fahasáboknak ugyanis legalább egy, másfél évet száradnia kell ahhoz, hogy megfelelő legyen a fűtőértéke.
A friss tűzifa nedvességtartalma még magas, emiatt kevésbé ad meleget, viszont annál jobban füstöl. Ez pedig nemcsak a légszennyezés szempontjából problémás, hanem a takarékosság miatt is, a nedves fából ugyanis jóval többet kell eltüzelni, ha meleget szeretnénk odabenn.
A fát tehát kellőképp ki kell szárítani. Ehhez a hasogatás után hordjuk be egy fedett, száraz, de jól szellőző helyre, ahol nem fog korhadásnak indulni. Aki igazán előrelátó ember már nyár elején megvásárolja jövő évre szánt tűzifát, amit őszig kint hagy, hogy minél több napfény érje, ezáltal hamarabb kiszáradjon.
Honnan tudhajtuk, hogy a fa kellően száraz?
Aki egy kicsit otthonosabban mozog a témában, az már a tapintásáról és a megjelenéséről látja, hogy a fa mennyire nedves.
Viszont a tüzelés során bárki számára nyilvánvalóvá válik a dolog: amennyiben a fa hamar begyullad, pattogva, nagy lánggal ég, akkor kellően kiszáradt. Ha viszont sistereg, gőzölög, és inkább csak füstöl, akkor sajnos még túl nedves, érdemes lett volna tovább száradni hagyni.
