Rendhagyó vendégjárásra került sor május 6-án a HTKT SZSZK Család és Gyermekjóléti Központ és Szolgálat Köztársaság és Thúry József utcai telephelyein.
Varsányi Vera, a Halasi Box Club elnökének az ötlete alapján, a szolgálatnál és a központnál dolgozók szociális munkások apró kis meglepetésben részesültek, a Magyar Sport Napja alkalmából.
Egy „soha el nem hervadó” virágot, valamint egy remek fotót, az alkalomhoz illő idézettel, és – a helyzetre való tekintettel – egy, egy szájmaszkot adtak át minden ott dolgozó számára. Mivel a szociális munkát végző szakemberek java-része kint volt a „terepen”, így a szakmai vezetőket, Erdődi Anita szolgálati, és Sipos Istvánné, központ szakmai vezetőt kérték meg az ajándék átadására, továbbítására.
Lehóczki László edző a virágokat, a klubelnök a többi ajándékot adta át, köszönetüket kifejezve az elmúlt évek együttműködéséért. Csatolták Tanács István, 2019-ben, a Szabad Földben megjelent cikkének nyomtatott példányát is, mondván, ebben benne van majdnem minden, amiért ezt a munkát – sportolók edzése, nevelése, gyerekekkel, fiatalokkal való foglalkozás – végezni érdemes.
– Az apropót az adta, hogy láttuk Császár Anna keramikusművész húsvéti ajándékát, meg amúgy is hallottuk, hogy a családsegítők, esetmenedzserek, szociális asszisztensek (a szociális munkások) most is kijárnak, időseknek vásárolnak, segítik a gyerekek tanulását, kereshetők, ha valakinek van valami problémája, és a Magyar Sport Napja [1] jó alkalomnak tűnt a barátság és az együttműködés megköszönésére. Ahogy közösen emlékezhetünk rá, tavaly járt itt a klubnál, vendégségben az Erdei Zsolt, és tudjuk, hogy – az akkor még „közös udvaron” keresztül – átment az irodába, az esetmenedzserekhez, készült közös kép is a szociális munkás csapattal, és ő is, mármint a Zsolt, megjegyezte, hogy nagyon örül a jó kapcsolatnak, mert szerinte fontos az együttműködés, a sport, a közösség szeretete, hogy a gyerekeknek legyen hova menniük, ne csavarogjanak, ne kallódjanak el. Erre való utalással hoztunk egy itteni, a „szomszédban” készült képeslapot is, egy Ali idézettel [2], ami az életről is (!) szól, rajta a magyar ökölvívás egyik nagy alakjának a profi és amatőr világbajnoknak, és egy helyes, ügyes halasi ökölvívópalántának a közös fotójával. – mondta Varsányi Vera
Lehóczki edzővel elmondták még, hogy a klubba mindig is sok olyan gyerek járt, aki közösséget keresett, akinek nagy volt a mozgásigénye és ők szívesen fogadták, befogadták, még azt is, akit másutt „rossz gyereknek” mondtak. Tudják, hogy van, akinek a szociális területen dolgozók javasoltak „valami küzdősportot”, és többen kötöttek ki a bunyónál. Vannak más közös pontok is. A bokszolók is, hívásra mindig részt vettek prevenciós, szabadidős rendezvényeken (családi nap a TESCO parkolóban, vagy gyereknapi rendezvény, bármi más fontos alkalom), amit a központ és a szolgálat szervezett, de ők is minden évben fogadják a nyári szabadidős tábor gyerekeit az edzőtermükben, vagy közös játékra, túrára.
Új elem náluk az „ovis boksz”, ami a kisebbeknek ad lehetőséget mozgásra, játékos sportra, kikapcsolódásra, akár „anyával közösen” … és az sem baj, ha pár év múlva valaki majd az ökölvívás mellet köt ki. Előfordult, hogy a boksz klub jelzett, ha úgy látta, érezte, valamelyik gyerek, vagy családja segítségre szorult, és kapott is odafigyelést. Fordítva is működik a dolog, ha „odaszól” egy szociális munkás, hogy ajánlotta valakinek a sportolást, lehet, hogy beköszön majd, vagy a gyerek mondja, hogy „innen küldték” és láthatóan, érezhetően „nincs túl sok pénze”, akkor nem kell, vagy csak kevés tagdíjat kell fizetnie az edzéslátogatásért lényeg, hogy jó helyen legyen.
Most a vészhelyzet miatt volt egy kis leállás, de lassan újra lesznek edzések és gyerekeknek nyitott foglalkozások. És, ha helyreáll az élet várnak újra szeretettel mindenkit!
Fotó: Patai Krisztina
