Bár a 2015. évi versenyévad zárása még hátra van – arra majd 2016. tavaszán kerül sor – , de a téli szünet előtt egy értékelő-, záróvacsorára hívta meg a halasi bokszolókat Szabó Lajos klubelnök és a HBC elnöksége, 17-én.
Szabó Lajos elnök értékelte az elmúlt év legfontosabb eseményeit, eredményeit. Kiemelte, hogy a MÖSZ sportágfejlesztési támogatásának köszönhetően tovább javultak az edzésfeltételek. Az épített ring mellé új eszközök kerültek. Zsákok, ütőfal és különböző erősítő szerek szolgálják a teljesebb edzésmunkát. Felajánlásokból kondigépek, fitness eszközök kerültek a terembe. A szezon nem indult jól, kevés hadra fogható versenyzővolt, de a jubileumi nemzetközi verseny, a Testvérvárosok kupája már mutatott némi kiutat, hiszen kilenc versenyzők lépett ringbe, akik szépen helytálltak.
A korosztályos utánpótlás versenyeken az újoncokat még nem küldte ringbe Lehoczki edző, de a szezon vége huszárosra sikeredett, hiszen olyanra, hogy két felnőtt magyar bajnoki bronzérem szülessen, még nem volt példa a klub történetében, most ez Kozma Beátának és Kertész-Kovács Ádámnak köszönhetően sikerült. Örül annak, hogy Ádám újrakezdte, reméli a „régiek közül” mások is bekapcsolódnak az edzésmunkába újfent, van helyük náluk, szeretettel várják őket – vissza is! Embert csinál a bunyó a srácokból. Aki céltudatos, és hajlandó áldozatokra az sokra viheti. Albert Feri megállja a profik között a helyét, Babós Laci, Farkas Pista is megbecsült ember munkahelyén, választott életpályáján. Reméli, hogy Babós Lacival, Fodor Álmossal (aki ráadásul még csak most lesz 18 éves) még találkozunk a ringben.
Generációk jönnek, mennek, ez így természetes, de hál’ Istennek sok gyerek, fiatal van újra a teremben, mellettük „hobbysták” is, akik közül páran szintén kacérkodnak a versenyen való „megmérettetés gondolatával”, így várhatóan nem csak szép jelene, hanem hasonlóan sikeres jövője is lehet a klubnak. Megköszönte a sok támogatást a volt bokszolóknak, a magyar szakszövetségnek, a városnak és a szülőknek, de maguknak a srácoknak is, akik nélkül az edzőterem nem vált volna azzá, ami ma: a halasi ökölvívók otthona!
Mester Sándor az elnökség tagja, elmondta, hogy 14 verseny volt ebben az évben – ma, azaz 19-én van az utolsó. Két toborzó kampányt tartottak, sikeresnek ítélhető, hiszen vannak, akik a második félévben már ennek köszönhetően erősítették a halasi csapatot. Jó a kapcsolat az iskolákkal, nevelési intézményekkel, akik közül egyre több olyan van, aki felismerte, hogy a gyerekek számára – a sportélmény, egészséges életmódra nevelés mellett – a nevelésben, önfegyelem fejlesztésében, a kitartásban valamint a sikerélmény, de kudarctűrés terén is jelentős pozitív élményt ad az ökölvívás. A testvérvárosok kupája a régió, de az ország egyik jelentős versenyévé nőtte ki magát, ennek köszönhetően sok kiváló szakembert köszönthettünk városunkban, többek között dr. Kovács László szövetségi kapitányt, Nacsa Józsefet a MÖSZ bíróbizottság elnökét, mellettük Szűcs Vera olimpiai bíró, vagy akár Hidvégi György volt IBF világbajnok is részt vett a kupán.
A hagyományos komáromi és szabadkai kapcsolat mellett úgy néz ki, a vajdaság több részére is kiterjedhet – a sportszakmailag nagyon hasznos – együttműködés a november sikeres zombori szereplés kapcsán. Van működő – és nagyon is foglalkoztatott – bírónk Kozma Beáta személyében, akiről nagyon jó szakmai véleményeket hallanak. Bármerre megyünk az országban, „nem kell bemutatkozni”, ismerik és elismerik a halasi bunyósokat és az itt folyó szakmai munkát. Kiemelte, hogy nem csak, mint edzőhely, hanem mint közösségépítő tényező is számottevő a klub, legyen szó a hagyományápolásról (díjakat neveztek el a volt kiváló edzőről Csenki Ferencről, a remek ökölvívóról: Kincses Györgyről, vagy a csapat tagjai évente egyszer tiszteletüket teszik a régiek sírjánál, őrizve ezzel emléküket), vagy az összetartozást erősítő rendezvényekről: például az októberi krumplis ételek főzőversenyen több mint negyvenen – sportolók, családtagok, régi bokszolók, szurkolók – voltak a HBC „standján” jó hangulatban, de több más közös baráti rendezvény, esemény is volt ebben az évben, ami erősíti az a baráti hangulatot, a csapatszellemet.
Lehoczki László edző elmondta, hogy a közelmúltban, a tatai edzőtáborban is felmerült a nevünk. Többek között Babós Lacit hiányolták a mai mezőnyből, hiszen EB-n, VB-n vett részt, nagy lehetőség volt benne, talán még ma is ott lenne a helye a legjobbak között, mindenesetre „számon tartják”. Megköszönte az edzésmunkát és azt, hogy „jó volt halasi bokszedzőnek lenni ebben az évben is.”
Végezetül elismerések áradásra került sor: Az elnökség kupával köszöntötte Kozma Beáta és Kertész Kovács Ádám felnőtt magyar bajnoki bronzérmeseket és edzőjüket Lehoczki Lászlót. Ez évi teljesítményéért emlékérmet kapott: Kozma Anita a halasi versenyen mutatott teljesítményéért, az emlékdíjak elkészítéséért, valamint az év újoncai: Kasza Ruben, Török Péter és Török Gergő.
Sokan támogatták az egyesület munkáját, nehéz volt választani, de a segítő hozzáállásért, az évek óta ellenszolgáltatás nélkül végzett kiváló háttérmunkáért szintén emlékérmet kapott, és a klub köszönetét fogadta: Kiskunhalas város nevében Farkas Dániel alpolgármester, Ladóczki István vállalkozó, Fodor Gábor szülő és vállalkozó, akik pénzbeli, vagy egyéb anyagi segítséget tudtak nyújtani a működéshez. Molnár Solti Melinda és Molnár Solti Judit több mint tíz éve közreműködői a halasi versenyeknek, sok, sok munkát – adminisztráció, információnyújtás, belépők árusítása, „háziasszonyi teendők”, előkészítés, technikai háttér működtetése és a többi, ami „adódik” – végeznek, teljesen önzetlenül. Varsányi Vera – Csenki Feri bácsi unokája – szintén egyike azoknak, akik nélkül ma már elképzelhetetlen Halason versenyt rendezni.
Adománygyűjtésben, az ünnepélyes díjátadásban, a csapat rendezvényeinek megszervezésében szerepe pótolhatatlan. Végezetül aa klubelnök ismételten köszönte mindenki munkáját, segítségét. A díjak átadása után kötetlen baráti beszélgetés és vacsora zárta az értekezletet.