Január 28-29-én rendezték Miskolcon a Futsal Diákolimpia országos döntőjét.
A rangos sporteseményen a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium és Szakgimnázium csapata is képviselte magát, nem is akárhogyan!
Hogy a Tekós nagy család milyen népes, és hogy az iskolához való kötődés soha el nem múlik, ezúttal is megmutatkozott több fronton is. Labdarúgóink pénteken indultak útnak sikerre éhesen. Miskolcon egy korábbi tekós diák – egyben Rákóczi Kupa kerettag -, Ifkovics Zoltán fogadta a fiúkat, majd következett a technikai értekezlet. Itt kiderült, hogy a mieink Székesfehérvár, Balmazújváros, Szeged és Nyíregyháza legjobbjaival mérkőznek meg a szombati csoportkörben.
Szombat hajnalban egy újabb különítmény kelt útra Kiskunhalasról. Hetek óta szerveződött ugyanis egy szurkolói busz, mellyel jelenlegi és korábbi diákok, tanárok és szülők kísérték el a fiúkat Miskolcra. A diósgyőri kosárcsapat meccseniek is otthon adó Generali Arénában helyet foglalók azonnal felkapták a fejüket a tekós szurkolótábor érkezésére.
Az első mérkőzést Nyíregyháza ellen játszotta a csapat. A felzúduló tekós induló és a folyamatos buzdítás jól hatott a srácokra. Kezdeményező, offenzív stílusban léptek pályára a fiúk és bár az első félidőben még nem született gól, a másodikban Andróczki remek lövésével megszerezte a vezetést. Nem sokkal később Döbrentei növelte az előnyt és az eredmény a későbbiekben már nem is változott, győzelemmel kezdtük az országos döntőt. A szurkolótábor a meccs után hosszú percekig ünnepelte szeretett csapatát.
A második fordulóban a Székesfehérvár ellen jött a folytatás. Sajnos a meccs előtt törént egy olyan közjáték, amely nem Diákolimpiára való és mint később kiderült, döntően befolyásolta a későbbi végeredményt. A fehérvári csapat ugyanis késve érkezett meg a Szeged elleni meccsére, amit így 5-0-ás győzelemmel utóbbi javára írtak jóvá. Tudjuk, hogy a sportban nincs „ha”, de a később látottak alapján mindenki biztos volt benne, hogy a pályán véletlenül sem született volna hasonló eredmény…
Ezekkel az előzményekkel léptünk tehát pályára a Fehérvár ellen. A csoport messze legjobb képességű csapata az első félidőben képes volt ránk erőltetni akaratát és 2-0-s előnybe került. A második játékrészre alaposan feljavult a mieink játéka, jöttek a helyzetek is, ám gólt nem sikerült szerezni. Maradt a 0-2, egy borzasztóan erős rivális ellen – a vastaps azonban ezúttal sem maradt el.
Jöhetett a Szeged, akik az ajándékba kapott három pont mellé még ötöt tudtak gyűjteni addig, így számukra már egy szétlövéses vereség (döntetlen esetén büntetőkre kerül sor) is biztos továbbjutónak érezhették magukat. Ennek szellemében nem vállaltak felesleges kockázatot. Ez azonban csak addig tartott, míg Andróczki egy szép góllal vezetést szerzett a Tekó javára. Ahogy szokták mondani, a gól nagyon jót tett a meccsnek, fantasztikus derbi kerekedett belőle. Sajnos a szegedi csapatnak sikerült az egyenlítés, így büntetőkre került sor. Az idegek harca ezúttal rólunk szólt: Frittmann Patrik két hatost is hárított, valamint egyet belőtt, rajta kívül pedig Döbrentei is értékesítette sajátját, így értékes két ponttal gazdagodtunk és újabb őrületes ünneplés vette kezdetét.
Az utolsó forduló előtt a Szeged 9 ponttal (4 mérkőzésből) már nyugdotan nézhette a többiek meccseit. A Tekó, a Fehérvár és a Balmazújváros viszont egyaránt 5-5 ponttal várta a záró kört. Az egymás elleni meccsek alakulása miatt biztos volt, hogy amennyiben a Fehárvár rendes játékidőben győzi le a Nyíregházát, a másik két csapat már nem juthat tovább. Hiába szurkolt a tekós tábor ezúttal a Nyíregyháza sikeréért, a már biztos csoportutolsó nyírségiek nem tudták megnehezítei ellenfelük dolgát, ezzel eldőlt, hogy a sport szellemisége helyett a „zöld asztalon” dőlt el a továbbjutás – lévén az első meccsen ki nem álló Fehérvár az ajándékba adott három ponttal „magával vitte” a Szegedet is a legjobb nyolc közé…
A Tekó – Balmazújváros meccsen két végtelenül szomorú csapat mérkőzött meg egymással. Mennyivel jobb lett volna, ha ez a meccs a továbbjutásról dönthetett volna – mindkét csapatban ott volt az igazságtalanság érzése. Ennek ellenére becsülettel küzdött mindkét fél. A Tekóban Dózsa Zsolt már a közelgő Rákóczi Kupát is szem előtt tartva pihentette alapembereit és azokat küldte pályára, akik a korábbi találkozókon kevesebbet voltak a pályán. A tét nélküli meccset végül a Balmaz’ nyerte 2-0-ra, így a mieink a csoportban a 4., az országos mezőnyben a 13-16. helyen végeztek. A szurkolótábor azonban rendkívül büszke volt csapatára – még a lefújás után húsz perccel is a tekós indulótól volt hangos a csarnok.
Összegezve elmondhatjuk, hogy egy olyan fantasztikus élményben lehetett részünk, amit csak megélni lehet, elmesélni nem nagyon. Csapatunk hősiesen küzdött, mindent megtett a minél jobb szereplés érdekében. Négy mérkőzésen egy rendes játékidős- és egy szétlövésés győzelem mellett két szoros vereséget könyvelhettünk el. A négy meccsen mindössze öt gólt kaptunk az ország legjobb középiskolás csapataival szemben (miközben más csoportokban nem voltak ritkák a 6-8 gólos kiütéses meccsek sem). A diákokból, tanárokból és szülőkből álló szurkolótábor pedig olyan fergetes hangulatot varázsolt a miskolci arénába, aminek csodájára jártak az emberek. Semmi túlzás nincs abban, hogy nélkülünk síri csendben zaljott volna az országos döntő. A csapat és a szurkolók ezúttal is bizonyították, hogy „a Tekó nem csak iskola, hanem életforma”!
Dávid Géza
