Családja mellett nagyon sokan vannak, akik őszintén gyászolják Óbendorf Józsefet a volt válogatott, kiváló halasi ökölvívót, aki ma hajnalban örökre elment közülünk.
Remek ember, kiváló sportoló, nagyszerű családapa és nagypapa hagyott pótolhatatlan űrt maga után.
Helye a halasi versenyeken – ott a második sor közepén, ahol mindig ült szurkolóként, izgulva a maiakért – mostantól üres marad.
Remek ember volt.
A halasi sporttörténeti könyv – Hajrá Halas Kiskunhalasi Sportalbum – az alábbiakat őrzi róla:
Obendorf József: 1957-1970 között bokszolt. 1965-66-ban Honvéd Kun Béla SE. Kiskunfélegyháza, előtte, utána Kiskunhalas. Országos ifjúsági bajnok 1962-ben. Válogatott kerettag: 1962-64. Négy válogatott mérkőzés, két győzelem, egy döntetlen, egy vereség. Négyszeres megyebajnok (1960-62. és 1964). Dél-magyar bajnok kétszer 1961-62-ben. Énekes István emlékverseny, Kiskun viadal, Baja kupa, Hadsereg magasabb egység bajnokság győztese. Felnőtt OB. III. hely. 250 mérkőzésből 234 győzelem, 6 döntetlen, 10 vereség. Az egyik legeredményesebb csébé versenyző. Tagja volt a tokiói olimpiára készülő keretnek. Legnagyobb ellenfeleinek Kajdit (Bp. Honvéd), Tausert, Gájert (mindkettő Székesfehérvár), Hajagost (Kecskemét) és Kovácsot (Nagykőrös) tartja.
Csenki Feri bácsi az edzője így emlékezett:
„Óbendorf József 1954-ben kezdett el bokszolni. 1961-től folyamatosan már részt vett a csapatbajnokságon. 1962-ben országos ifjúsági vidékbajnokságon betegen második lett. Majd az országos bajnokságon ugyanazt az ellenfelet – az akkor még sokkal ismertebb székesfehérvári Tausert -, akitől pár napja kikapott, fölényesen megverte és bajnokságot nyert. Nemcsak az országos bajnokságon tűnt fel, hanem már előzőleg is letette a névjegyét: 1960-ban, 61-ben és 1962-ben az Énekes István emlékversenyen – ez az utánpótlás legnagyobb versenye minden évben – bajnok lett. Ő ettől kezdve állandó tagja volt az NB II-es csapatnak.
A csapatbajnokság során mindössze egyetlenegyszer kapott ki, és egyszer pedig döntetlen mérkőzést vívott. A Kajdi Jancsival 1963-ban mérkőzött. Ez a találkozó és a „második, ami elmaradt” egyike a halasi bokszlegendáknak, érdemes kissé elidőznünk mellette: „Pesten, az 1963-as magyar bajnokságon találkoztak. Előtte való évben is „halasi versenyző” nyerte a kisváltósúlyú bajnokságot, Holló Anti – igaz MTK színekben. Óbi – ahogyan a szurkolók a mai napig hívják – remek formában volt. Kajdival szemben ragyogóan mérkőzött, sorozatban a kötelek mellett lépett ki és Kajdi nekiszaladt a kötélnek, mire megfordult, már kapta is a kemény sorozatokat.
De akkor vezették be azt a szabályt, hogy az első leütésnél, ha olyan eset adódik, hogy nem lesz remény a további folytatásra, le kell léptetni a versenyzőt. A harmadik menetben háromat (!) számoltak az Obendorfra aki addig fölényesen vezetett. Négyre már fenn állt, jelezte hogy kész folytatni a küzdelmet, de – mindenki megdöbbenésére – a bíró leléptette. A pesti (!) közönség hatalmas füttyel, tüntetéssel fogadta az ítéletet, de nem volt mit tenni. Nem szeretnénk – az egyébként kiváló sportember, olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok, sajnos korán elhunyt – Kajdi Jancsi emlékét rossz színben feltüntetni, de úgy véljük, ehhez a leléptetéshez hozzájárult, hogy akkor már Kajdi „nagy ígéret volt”, neki kellett győzni.
Még abban az évben volt egy bemutató mérkőzés Halason, a magyar ökölvívó válogatott ellen küzdöttünk. Kajdi itt is volt, nevezték, bemérlegelt, mindenki várta a visszavágót, de délutánra – begipszelt kézzel – sérültet jelentett. „Kajdi János, Európa-bajnokunk egészségügyi okok miatt nem versenyezhetett.”[i]- adta közre a mérkőzésről szóló tudósítás. Mindenesetre, Obendorf abban az évben megnyerte a junior országos bajnokságot, válogatott kerettag lett. „Egy pár évvel később megjelent Kajdinak az életrajza a Képes Újságban, sorozatban. Ebben a cikksorozatban, amikor ismertette az eredményeit, megjegyezte, hogy őneki Magyarországon csak a kiskunhalasi Obendorf volt az ellenfele.”
1963 decemberében három halasi volt Jugoszlávia elleni junior magyar válogatottban: Obendorf József, Holló II Antal és Surján Lukács, de kerettag volt még Molnár Mihály is. A magyar csapat 14:6-ra kapott ki az akkor rendkívül erős „„jugóktól”” a hat magyar pontból négyet halasi fiú – Obendorf és Holló II. – szerzett.
2015-ben még részt vett a halasi nemzetközi versenyen, díjat adott át és díjat is kapott: Sportszerű és kiemelkedően példamutató életmódjával kiérdemelte a Csenki Ferenc emlékdíjat.
Nagy öröm volt számára – és meglepetés -, hogy ebből az alkalomból Kiskunhalasra látogatott volt válogatottbeli barátja Gúla László is, aki egy fiatalkori közös fotót adott neki ajándékba.
Sajnos pár hete rossz híreket kaptunk róla, és ma reggelre elment közülünk….
Emlékét megőrizzük!
A „Halasi Box Club Elnöksége”