Varsányi Vera, az idén megválasztott új klubelnök ötlete alapján a Halasi Box Club ebben az évben új kezdeményezésbe vágott bele: nyári tábort hirdetett meg gyerekek részére.
Vera, a legendás halasi edző, pedagógus Csenki Ferenc unokája belevágott a szervezésbe, amiben támogatták a klub vezetői, edzői, jelenlegi sportolói is. Lehóczki László, Kozma Bea és Török Gergő mellett a programokba bekapcsolódott Jákob Klára, Kozma Anita is.
A klub új edzéshelyén, a Szent Imre utcában várták az érdeklődőket. A jól bevált „napközis-tábor” rendje szerint reggel 8,00-tól délután 17,00-ig biztosítottak programot a gyerekeknek. Délelőtt tízórai, délben egy jó ebéd egy közeli étteremben, délután uzsonna, közben pedig sok-sok érdekes program. A gyerekek többsége ismerte már az ökölvívást, páran viszont itt találkoztak először a „zsákkal”, „bandázzsal”, „manccsal”, a „10 unciással”, a fejvédővel” és társaival.
Nyitányként Mester Sándor történelemtanár mesélt az ökölvívás több mint 2500 éves történetéről, a szabályok kialakulásáról, filmekről, könyvekről, amelyek a bunyóhoz köthetők. Szóba kerültek természetesen a sportág nagy amatőr és profi személyiségei, és szó esett az elmúlt 71 évről, amióta Kiskunhalason is jelen van ez a nehéz, de szép sportág.
A szervezők célja nem az volt, hogy ökölvívó edzőtábort szervezzenek, hanem az, hogy valami olyan élményt adjanak, aminek központi eleme a sport – jelesül természetesen az ökölvívás -, mellette azonban a táborozók megismerjék a város kulturális és természeti értékeit is, és persze legyen idő a játékra, strandolásra, vagy akár egy-egy kiadós vízibomba csatára is.
A sportban is igyekeztek széles kínálatot felvonultatni, az ökölvívás – mint alap – mellett más sportágak bemutatójára, alapjainak megismerésre is sor került. Itt voltak többek között az íjászok, a karatésok, a gyors-tollasosok is, de értő vezetés mellett belekóstoltak a túrázásba is. Nagy hatással volt a gyerekekre tv stúdióbeli látogatás, de a Thorma múzeum képtára is. A sóstói túraprogram részeként az „utánpótlás” elültetett egy fát a tó partján a 71. születésnapját ünneplő halasi ökölvívás és az elődök emléke előtt tisztelegve.
Minden délelőtt volt egy komoly átmozgató edzés – Lehóczky László edző irányításával, Kozma Beáta és Török Gergő aktív segítsége, közreműködése mellett. Délután inkább a játékos mozgásoké és a „vendégsportoké” volt a főszerep. Nagy sikere volt a hatalmas „fitt-labdának”, a ritmus és reflexjavító játékoknak, sor és ügyességi versenyeknek. A bátrabbak kipróbálhatták magukat – szigorú felügyelet mellett – akár a ringben is.
Kedden jött a meglepetés: Varsányi Vera klubelnök meghívására meglátogatta a tábort Erdei Zsolt amatőr és profi világbajnok, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke is. A srácok felsorakoztak a délutáni edzésre, amikor egyszer csak váratlanul betoppant az „ismeretlen ismerős”, végigszaladt a sor előtt és „lepacsizott” mindenkivel. Nagyon nagy örömmel fogadták, bár a vidám bemutatkozás után következett egy elég pörgős átmozgatás, olyan „Madár módra”, hiszen ne felejtsük el, Erdei Zsolt edzőként és ökölvívó akadémiavezetőként is dolgozott a ringből való visszavonulása után, nem is eredménytelenül.
– Ütés! Lépés balra, lépés jobbra! Balegyenes! Jobbegyenes! Fel a védekező kéz ! Előre nézz! Ügyel a kéztartásra ! – csak úgy röpködtek a vezényszavak, és a gyerekek örömmel követték azokat, hiszen valóban a legjobbtól tanulhattak. Rövid idő alatt mindenki átizzadt, jól jött a kis pihenő, majd következett a második menet: lépések és ütések gyakorlása mozgás közben, illetve a „tenyérbe ütés”, melynek során Madár javítgatta is az apróbb hibákat. – Te vagy a legkeményebb fiú! – dicsérte meg a tábor egyetlen lány résztvevőjét, egy különösen jól sikerült egyenes után, amely nagyot csattant az elnök-edző tenyerében.
De természetesen mindenkihez volt egy buzdító szava, elismerő megjegyzése, így a végére mindenki boldogan feszített, hiszen őt egy valódi világbajnok segítette tanácsaival.
Amíg a srácok lazítottak, kikapcsoltak és a közös esti palacsintaevésre készültek, Erdei Zsolt egy rövid városi sétát tett Mester Sándor és Kozma Anita társaságában. Megnézték az általa tavaly nyáron felavatott, a halasi ökölvívókra és Csenki Ferencre emlékező táblát a két bronzplakettel, majd látogatást tettek a Thorma János Múzeumban is. A helytörténész mesélt az Aradi vértanúk és a Talpra magyar keletkezéséről, történelmi hátteréről, a képek történetéről, és a rajta lévő jeles alakokról. Erdei elmondta, hogy ismeri a képeket, hiszen minden fontosabb, a korszakkal foglalkozó könyvben benne van, de nem gondolta volna, hogy eredetiekkel, ráadásul ilyen lenyűgöző méretben itt találkozik Kiskunhalason.
Irány újra az edzőterem, ahol már várták a gyerekek, a délutáni „normál edzésre” érkező versenyzők, szülők és pár régi halasi bokszoló. Az egész napos mozgástól Erdei Zsolt bizony maga is megizzadt, és kiment az autójához, hogy „könnyített szerelést”, rövidnadrágot vegyen fel. Mivel időközben az utcai bejárati ajtót bezárták, körben pedig hosszú volt az út, úgy döntött belép a nyitva lévő földszinti ablakon.
– Nézd már! Bejött az ablakon egy Madár! – jegyezte meg egyik szülő, a másik meg lefényképezte, a fotónak később nagy sikere lett a közösségi oldalon. Erdei csatlakozott a társasághoz, beszélgettek, poénkodtak, szívesen válaszolt a gyerekek minden kérdésére. Kérdés pedig volt rengeteg. Mielőtt terítésre sor került volna, bizony számtalan autogramot kellett kiosztani, illetve sok, sok közös fotó is készült.
Erdei Zsolt végtelenül szimpatikus, barátságos és türelmes volt, a kicsikhez leguggolt, a szülőket megnyugtatta, hogy „remek sport az ökölvívás”, a halasi ismerősöket barátként köszöntötte.
– Láttam ugyan a tévében, de nem is gondoltam, hogy élőben is ennyire jó fej! – jegyezte meg egyik anyuka.
Rövid időn belül tálaltak, és a dolgok rendje szerint a felnőttek a hallének fogtak neki, a gyerekek meg sorba álltak a palacsintáért.
Minden jónak vége szakad egyszer, most is így történt: a rendhagyó edzés és a baráti beszélgetés végén még készült egy nagy közös fotó, és a gyerekek hazamentek, Erdei Zsolt pedig Halason aludt az egyik panzió újonnan megnyílt szárnyában. Természetesen ott is várták: autogram, fotók, sztorizás után kerülhetett csak sor a pihenésre. Beszélgetés közben szóba került, hogy sok horgászatot kedvelő érkezik városba, oda a panzióba is többen pont ezért jönnek, Halason is sok a horgász, a Sóstó remek hely, úgyhogy Erdei, aki maga is szívesen fog horgászbotot megbeszélte, hogy legközelebb hosszabb időre jön, és akkor „jajj a halaknak!”. Másnap, szerdán reggel még beugrott egy gyors elköszönésre a srácokhoz, akik számára nagy élmény volt, és napokig beszédtéma, hogy meglátogatta őket a bajnok, „együtt edzhettek a Madárral!”.
(Halasi Box Club)
