Civil emlékezés ’48-ra

„Süvegemen nemzetiszín rózsa, Ajakamon édes babám csókja; Ne félj, babám, nem megyek világra: Nemzetemnek vagyok katonája.” – szól a Nemzetőr dala 1848 tavaszából, Arany János tollából. Csendes emlékezésre gyűltek össze civilek 2020. március 15-én, a kiskunhalasi római katolikus temetőben Sánta Tamás nemzetőr síremlékénél.

Kiskunhalasról sok férfi vonult be az 1848/49-es szabadságharc idején a nemzetőrségbe, a honvédségbe és a szabadcsapatokba is. Fontos rájuk emlékeznünk, hogy tudjuk, hogy nem csupán Pesten, máshol is voltak hősök és bátrak – mondta Végső István, a Pásztortűz Egyesület elnöke.

- Reklám -

Deli Albin, a Dorozsmai Hagyományőrző és Kulturális Egyesület vezetője nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy a Sánta Tamás által használt harci ’48-as zászlórúd a Tájházukba került.

A Sánta Tamás kapcsán folytatott kutatások és sírgondozások több évtizedes történetét Gál Mihály nyugállományú ezredes foglalta össze. A dél-alföldi nemzetőrnek nagyon fiatalon vonult be, és zászlótartó lett, ami egy nagyon veszélyes szolgálat volt. Valószínűleg a szabadságharc után telepedett le Halason. A családjának köszönhető, hogy nagyon sokáig megmaradt a zászlórúd, ami tavaly télen nagyon jó helyre került Kiskundorozsmán.

Az eseményen a Kiskunhalasi Népdalkör adott elő ’48-as nótákat. Az emlékezés végén koszorúkat és virágokat helyeztek el a résztvevők.

- Reklám -