Kemény legények szállták meg vasárnap déltől a kiskunhalasi Zsidó Nyári Gyerektábort. Nem kell rosszra gondolni, nagy örömmel és szeretettel fogadták őket a tábor lakói.
Az MTK Budapest ökölvívó-szakosztálya meghívást kapott Kiskunhalasra, a Zsidó Nyári Gyerektáborba. Rózsa Mihály beszámolója:
– Mondhatnám, meglepetés volt számunkra, hogy meginvitáltak minket a 7. alkalommal megrendezésre kerülő eseményre, ám valójában nem volt az, hiszen természetes, hogy az izraelita hitközség meghívja nyári táborába vendégnek a zsidó identitására kifejezetten büszke MTK Budapestet. És abban sincs semmi meglepő, hogy a kék-fehérek ökölvívó-szakosztálya nagy örömmel el is fogadta azt. Egyébként is, ha Róna Tamás hív minket, akkor a világ végére is szívesen elmegyünk, mert nehéz lenne letagadnunk, hogy az egyik kedvenc rabbink.
Technikai okok miatt csak egy autóval tudtunk utazni, ami korlátot szabott a létszámnak. Az egyértelmű volt, hogy a szombaton Európa-bajnoki címet szerző Báki Alex jön velünk. És ha már Eb-aranyat szerző sportolót viszünk, gondoltuk, legyen ebből azonnal kettő is velünk, így került a kocsiba Barbosu Tibike, aki két éve a Schoolboys Eb-t nyerte meg. És ha ez a két gézengúz az autóba került, nem maradhatott otthon harmadik társuk sem, a szintén válogatott ökölvívó Lakatos Ottó, a mi Mazsink. Lakatos Oszi vezette az autót, melléjük koloncnak én kerültem. Késve indultunk el, de ez nálunk már természetes rituálé. Út közben viszont hamar sikerült ledolgoznunk a csúszást. Amikor az ember ilyen remek társaságban utazhat, akkor a leghosszabb, legkényelmetlenebb utazás is élménnyé szelídül, nagyon sokat nevettünk, jókat beszélgettünk, be sem állt a szánk.
A tábort nem volt könnyű megtalálni. A GPS sokáig jól mutatta az utat, majd hirtelen, a cél előtt nem sokkal leblokkolt. Vidéken úgy fest, nagyon vicces dolognak tartják azt, ha a házakra nem tesznek ki számozást. Az utca az rendben volt, de a keresett számot csak nem találtuk. Végül kikövetkeztettük, ha előttünk van a zsinagóga, aminek hatalmas az udvara, akkor vélhetőleg az lehet a zsidó tábor helyszíne is. Tényleg az volt.
Szívesen jöttünk és sejtettük, hogy szívesen is várnak minket. De az a kedvesség, amivel fogadtak, az az őszinte szeretet és barátság, amit a belépésünktől fogva éreztünk, nagyon meglepő és jó érzés volt. Sokukat most láttuk először, de valahogy úgy éreztük, hogy hazaérkeztünk. Azonnal jött a kávém és a jéghideg szóda mellé. Beszélgettünk, megdumáltuk a programot is. Kiderült az is, hogy a lehető legjobb időben érkeztünk, pár perc múlva ebéd, amire szeretettel meghívtak.
Kimentünk a kertbe, asztalhoz telepedtünk, hogy beszélgessünk vendéglátóinkkal. Örömmel vettük, hogy megérkeztek barátaink is, Lukács Adorján, aki fogalom az ökölvívók világában, és Garai Imre is, a magyar Kravmaga Egyesület egyik vezetője, a sportminidig.hu oldal tulajdonosa, és az unokatestvére is. A traccsparti itt ért a tetőfokára, közben bokszolóink barátkoztak a tábor gyermekeivel.
Megnéztük a csodálatos, fából épült zsinagógát. Nagyon érdekes és nagyon szép is volt egyszerre.
Ezután elkezdődött a bemutató műsorunk, amit Lakatos vezényelt le három versenyzőnk közreműködésével. Ő persze alapvetően edzőnek nagyon jó, de hangulatmesternek is hibátlan. A gyerekek először kicsit feszengtek, de aztán – és ebben Oszinak igen nagy szerepe volt – aktívan és nagy örömmel szálltak be a mozgásba, játékba, tanulásba. Még a rabbi is kipróbálta a kesztyűzést és kifejezetten ügyeseket ütött. A gyerekek sorban álltak, mindenki kipróbálta az ökölvívást. Reméljük, lesz közöttük olyan is, aki itt kapott kedvet hozzá, lejön hozzánk edzésre is, és talán a jövő bajnokát ismerhettük meg benne. Báki Alex Európa-bajnoki aranyérmét nagy tisztelettel és áhítattal nézegették.
A bemutató program után megbeszéltük Róna Tamásékkal, hogy keresni fogjuk az együttműködés bővítésének lehetőségeit. Felmerült ezzel kapcsolatban több javaslat, lehetőség is, ezekkel élni is fogunk.
Később megtiszteltek minket azzal, hogy részt vehettünk az istentiszteleten. Aztán a vacsora következett. Nem volt könnyű a búcsúzás, szívesen maradtunk volna még, de haza kellett indulni. Nagyon kellemes élményeket kaptunk ettől a naptól, és bízom abban, hogy mi is ilyen emlékeket hagytunk magunk után. Jövőre újra megyünk. Az MTK Budapest a táborban otthon volt, és ezek a gyerekek – ha ezt ők is akarják – az MTK Budapestben mindig otthonra lelhetnek.
