Az elmúlt hetekben több támadás is érte a Szentírást. Először a 168 órában jelent meg egy „egyedi” értelmezés, majd pár nappal később egy politikus is mesekönyvnek titulálta a könyvek könyvét, és a hitet idiótaságnak. Legutóbbi két cikkünkben a zsidó írásmagyarázat két alapszabályát vizsgáltuk meg (P’sat, és D’ras), most pedig az utolsó kettővel (Remez és Szod) foglalkozunk.
A bibliai kijelentések azért kerülnek általában a támadások kereszttüzébe, mert sokan úgy gondolják, hogy nem kell az olvasottakat szó szerint venni, illetve lehet olyan hangot is hallani, hogy a Szentírás felett eljárt az idő. Origenész óta az írások értelmezése elcsúszott: a nevezetes teológus arról tanított, hogy a bibliai kijelentéseknek van testi (szó szerinti), lelki (morális erkölcsi), és szellemi (szimbolikus, önmagán túlmutató) szintje, és ezek közül kiemelte a legfontosabbat, a szimbolikusat.
A zsidó írásmagyarázatban a Remez jelenti azt, amikor az ember a kijelentést nem szó szerint veszi, hanem átvitt, metaforikus értelemben. Előző bejegyzéseimben már utaltam rá, hogy a Szentírásban vannak olyan részek, amiket őrültség lenne szó szerint értelmezni: a már említett úrvacsora tipikusan ilyen, sőt az újszövetség szerzői is megkülönböztették azt, amikor Jézus példázatot mondott, vagy egy meglévő problémára reagált. Fontos újra hangsúlyozni azt, hogy az írásokban a szó szerinti értelem (P’sat) minden esetben megelőzi például az allegorikus (Remez) réteget. Az egyházban felbukkanó eretnekségek pontosan ennek az alapelvnek a felrúgásából származnak: ahol szó szerint kellene venni az olvasottakat, abban sokan szimbólumot látnak, és ahol nyilvánvalóan allegorikus a szöveg, azt meg szó szerint veszik. Első cikkemben utaltam rá, hogy a homoszexualitással kapcsolatban a Szentírás P’sat rétegét kell figyelembe venni, mert a szövegkörnyezet nem utal arra, hogy Isten ezzel a bűnnel kapcsolatban változtatott volna korábbi, „homofób” hozzáállásán.
A zsidó írásmagyarázat negyedik rétegét Szodnak hívják, ami titkot jelent. Igen nagy számban találhatók a Bibliában olyan kijelentések, amik titkokat nyilatkoztatnak ki. Triviális példák a próféciák, amik a kimondás pillanatában nem voltak értelmezhetőek, de a beteljesedés után világossá váltak, vagy éppen korunkban teljesednek be. A Szentírás ezen túlmenően titoknak mondja például Babilont, az újszövetségi alapokon nyugvó egyházat, sőt a házasságot (egy férfi, egy nő kapcsolatát, és nem más formációt!) is. A meleg mozgalmak aktivistái igen gyakran azzal érvelnek, hogy Istennek valójában semmi baja nem volt a homoszexualitással, csak a „bigott”, „fundamentalista”, „náci” keresztények eltorzították az igét, és nem hajlandóak ezt a titkot tudomásul venni. A valóság viszont az, hogy ők nem tudják bibliailag alátámasztani álláspontjukat.
Ezt a rendkívül frusztráló helyzetet Perinfalvi úgy oldotta meg, hogy a Facebook oldalára tévedő, és Biblia kijelentését figyelembe vevő (illetve oda kommentelő) keresztényeket kitiltotta. Ebben a témában hatványozottan igaz Luther elve: ami kimutatható a Bibliából, azt elfogadhatjuk igaznak, de ami ezzel ellentétes, azt most is el kell utasítanunk. Ugyanakkor nagyon fontos lenne egy olyan vita, ahol a két fél ütköztethetné az álláspontját. Rendkívül beszédes viszont az, hogy amikor a teológust megkérték, hogy a Bibliából érveljen álláspontja alátámasztására, a kérést kizárással jutalmazta. Így érdemi vitát nagyon nehéz folytatni.
Summázva az elmondottakat: a Biblia értelmezési rétegei között nem találunk olyat, ami Perinfalvi sajátos teológiáját támasztaná alá. Ellenkezőleg, a Szentírás az élet adásra, szaporodásra helyezi a hangsúlyt. Ezzel az elvvel mélyen ellentétes a homoszexualitás, ami köztudomásúlag nem jár utódnemzéssel. Tehát a Biblia elítélő szavai mellett a biológiai tények is cáfolják ezt a gyakorlatot.
Papp Zsolt teológus