A Halasi Újság alapítója 110 éve hunyt el. Korda Imre (1853-1914) kiskunhalasi íróra, gimnáziumi tanárra a Pásztortűz Egyesület és a Gózon István Irodalmi Kör közös szervezésében emlékeztek a kiskunhalasi városi könyvtárban szeptember végén.
Az irodalmi kör ülésén Monda Margit beszélt Korda Imre tanár, író, szerkesztő életéről. 1853. október 30-án született Halason, református családba. Apja, Korda Imre csizmadia volt, míg édesanyja Kardos Julianna. A halasi gimnázium elvégzése után 1872-ben műegyetemi hallgató lett, de anyagi okokból abbahagyta tanulmányait és pedagógus pályára lépett, majd Jókai Mór lapjainak, előbb az Üstökös, később a Hon folyóiratnak lett a munkatársa. Munka mellett tanári oklevelet szerzett. 1878-tól az Egyetértés című napilap szerkesztőségi tagja, majd főmunkatársa lett. Felesége Joó Szabina volt.
1881-től a halasi gimnázium magyar nyelv és irodalom tanára lett. 1882-től 1884-ig működtette a Halasi Újság című első helyi lapot. Olyan minőségi újságírás volt erre a lapra jellemző, hogy a vidék egyik legjobbja lett.
Végső István történész kiemelte, hogy Korda 1886-ban a „Kiskunhalasi nyelvjárás” című munkáját a Magyar Nyelvőr jelentette meg. A Magyar Tudományos Akadémia dicsérettel jutalmazta a szöveget, ahol ilyen máig cáfolhatatlan megállapítások vannak: „Halason tulajdonképpen két nyelvjárás van: a kálvinistáké és a katolikusoké […] E katolikusok Jász-Kisérről és környékéről jöttek ide, s beszédük még ma is sokban egyezik a síksági palóc nyelvjárással, mely e vidéken, szintén újabb időben történt telepítés folytán, uralkodik még Félegyházán, Majsán és Dorozsmán is. A másik nyelvjárás (a kálvinistáké), mellyel itt tulajdonképpen foglalkozni akarunk, fő jellegét tekintve azon alsótiszai nyelvjáráshoz tartozik, mely Szegeden és vidékének egy részén, továbbá a két víz közti nagyobb városokban: Kecskeméten és Nagykőrösön divatos.”
Ugyanitt 1887-ben fontos értekezést írt a Halotti Beszéd „уsa” szaváról, ami szerinte azt jelenti, hogy: „íme”. Az ő okfejtésének köszönhető, hogy azóta máig értelmezik ezt a középkori szöveget, szót. „Szélcsendben” című tárcájával első díjat nyert 1911-ben, a Pesti Hírlap pályázatán. Végső István fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Korda egyes életrajzi adatai is el vannak írva a helytörténeti szakirodalomban.
110 éve hunyt el Korda, akiről az akkori helyi lap, a Kiskunhalas Helyi Értesítője többek között ezt írta: „A fájdalom szorítja össze szívünket, amidőn e sorokat papírra vetjük. Búcsúznunk kell egyik munkatársunktól; búcsúznunk kell örökre, mert lekaszálta a kegyetlen, kíméletet nem ismerő Kaszás. Korda Imre meghalt!” (1914. január 7. 2.)
Az emlékezés végeztével a tagság felolvasta elkészült verseiket. Az egyesület az esemény végén a régi református temetőben fejet hajtott és elhelyezte az emlékezés virágait Korda sírjánál.
Fotó: Pásztor Gergely, Végső István
