Csendes emlékezésre gyűltek össze a Pásztortűz Egyesület hívására január 21-én a református parókia Testvérgyülekezeti kopjafájánál az 1849-es Mária napi futásra, menekülésre. Az 1848/49-es szabadságharc idején a délvidéki szerb határőrség rátámadt a magyar falvakra, amelyek északra igyekeztek menekülni. Kiskunhalas mintegy 9 hónapra közel 1000 bácsfeketehegyit fogadott be.
A kiskunhalasi református parókia udvarán január 21-én a Pásztortűz Egyesület szervezésében emlékezés volt. A Testvérgyülekezeti emlékkopjafánál Végső István történész beszélt arról, hogy 1849. január 23-án Bácsfeketehegy népe elmenekült az idegen támadás elől. Kiskunhalasiak adtak szállást a délvidéki menekülőknek. Közel 1000 ember élt nálunk 1849-ben, míg a veszély el nem múlt. A legnagyobb jótékonysági akció volt ez, hiszen több mint 320 bácsfeketehegyi családot kellett elszállásolni, élelmezni 9 hónapon át.
Az eseményen fejet hajtottak az emlékezők és a református gyülekezet is. Mécseseket tettek le az emlékezők. Majd az egyesület a felsővárosi Jézus Szíve templomhoz vonult, ahol a nem rég elhunyt Pál atya által elhelyezett Szűz Mária szobornál is megemlékeztek az eseményekről. A családi legenda szerint a szobrot bácsfeketehegyi katolikusok menekítették az 1849-es szerb támadás elől.
Fotó: Pásztor Gergely, Végső István
