Időzített bomba – Veszélyes anyagok szivárognak szerte az országban: Fényes-tanya, Illatos út, Kiskunhalas, Pirtó, selypi cementgyár – néhány példa annak illusztrálására, hogy az ellentmondásos szabályozás és a környezetvédelem leépítése katasztrofális következményekkel járhat.
„Óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan lehet, hogy rezzenéstelenül hagynak hátra veszélyes anyagokat mindenfelé? – kereste a válaszokat a Magyar Nemzet.” Kiskunhalason egyelőre marad a maró hulladék a Majasi úton és változatlan a helyzet a bejelentés után másfél hónappal a pirtói tanyán is, ahol kivágott bokrokkal és fákkal igyekeznek, eltakarni a kíváncsiskodó szemek elől az ott lerakott rengetek ismeretlen eredetű veszélyes hulladékot.
Több tízezer hely is lehet hazánkban, ahol elhagyatott veszélyes hulladék található – állítja Illés Zoltán, a Fidesz volt környezetvédelmi államtitkára. Becslései szerint ezek közül 300-500 területen akár nagyobb mennyiségű, 10 és 1000 tonna közötti „adagban” is számolhatunk ilyen anyagokkal.
Augusztusban a Greenpeace hívta fel a figyelmet arra, hogy Kiskunhalas határában talán a budapesti Illatos útinál is elhanyagoltabb állapotban tárolnak nagy mennyiségű veszélyes hulladékot. Ezer tonna sav, festék, oldószer áll ott évek óta, a vegyszereket szabálytalanul, szigetelés nélküli edényekben, a földön tárolják. A tulajdonos céget felszámolták, a veszélyes hulladék begyűjtésével foglalkozó kft. a cégnyilvántartásban sem szerepel. Az illetékes kormányhivatal a Greenpeace érdeklődésére közölte, mérései nem mutatnak határérték-túllépést, ám a szervezet talajmintát vett a területről, amelyben magasabb fém- és ásványiolaj-tartalmat talált. A Pirtóhoz közeli erdőszélen is szennyeződésre bukkantak: ott festék- és oldószermaradványok, fedetlen, rozsdás hordók, veszélyes egészségügyi hulladékok sorakoznak. A helyzet ma is változatlan. A hatóságoknak történt jelzés után másfél hónnappal is a tanya körül szivárognak a különböző ismeretlen eredetű anyagok a talajba. Annyi változás történt, hogy a tanya körül kivágták több fát és bokrot, azzal takarták el a kíváncsiskodó szemek elől a rengeteg mérgező anyagot.
Az utóbbi időben több hasonló eset borzolta a kedélyeket, miközben az anyagi és a környezeti károk miatt többnyire az államnak kellett beavatkoznia. Az ilyen és hasonló esetek jegyében járt utána a Magyar nemzet munkatársa, mi lehet az oka annak, hogy sokan simán hátrahagyják a felhalmozott veszélyes hulladékot.
A veszélyes hulladék kezelése alapvetően annak a feladata, akinek a termelési folyamatában keletkezett. Ha valaki a hulladékot egy kezelőnek vagy szállítónak átadja, a kötelesség is átszáll – nyilatkozta a Magyar nemzetnek Fülöp Sándor környezetvédelmi szakértő, az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület elnöke, aki 2008 és 2012 között a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa volt. Mivel az ilyen tevékenységeket ingatlanokon végzik, a környezetvédelemben van egy olyan mögöttes szabály, hogy ha nem találják meg a felelőst, a terület tulajdonosát veszik elő. Ő pedig – ha nem elég figyelmes – könnyen bajba kerülhet. Ám ha megjelöli, hogy ki tette le a hulladékot, mentesül a felelősség alól.
„A veszélyt, a fizetésképtelenséget, a csődöt adott esetben már nem a cégalapító szenvedi meg, hanem a vele üzleti kapcsolatban állók. A cég csődbe megy – vagy csődbe viszik –, a felszámoló pedig gyakran nem tud mit tenni. A kiskunhalasi ügyben is százmilliós feltisztítási, elszállítási és hulladékkezelési költségről beszélünk” – magyarázta a szakértő.
Fülöp Sándor szerint – amellett, hogy a veszélyes hulladék szabályszerű ártalmatlanítása nagyon sok pénzbe kerül – ki kell emelni, hogy a környezetvédelemnek ezt az ágát hatja át leginkább a szervezett bűnözés. „Nekünk is több olyan ügyünk volt, amikor tulajdonosok jelezték: valakinek bérbe adtak egy ingatlant, ám arra lettek figyelmesek, hogy folyamatosan érkeznek a kamionok különféle – akár fel sem címkézett – veszélyes hulladékokkal, amelyeket aztán szabálytalanul raknak le. Ilyenkor a hulladékot többnyire otthagyják, szétfolyatják, és eltűnnek. A cég tönkremegy. Ez óriási üzlet” – mondta Fülöp.
Fülöp Sándor szerint elképzelhető, hogy a problémára megoldást jelentene az amerikai környezetvédelmi jogban ismert „superfund”, amelynek bevezetését a kolontári katasztrófa után Magyarország is javasolta az Európai Bizottságnak. Ennek lényege, hogy azok az iparágak, amelyek a legveszélyesebb hulladékokat termelik, évente befizetnek egy meghatározott összeget, amelyből pénzalap képződik. Ha pedig valamilyen katasztrófa történik, abból fedezik a földtisztítási és a hulladékkezelési költségeket.
Illés Zoltán exállamtitkár úgy véli, a problémát kizárólag az állam tudná megoldani, hiszen az egyén, a lakókörnyezet vagy az önkormányzat financiális és technikai okokból képtelen erre. „A megelőzés szempontjából is szükséges az állam szerepvállalása az érintett cégek engedélyeztetése, ellenőrzése, nyomon követése miatt állandó jelleggel. Ez apparátusokat, intézményeket, laborkapacitást és egy biztosítási rendszer kialakítását jelenti.”
Illés jó példaként említette a superfund rendszerét, amelynek hátterében – szavai szerint – nem csupán pénz áll, hanem egy egész metodikai rendszer. Kiválasztják és rangsorolják a tevékenységet. Magyarországon is szükség lenne egyfajta környezetvédelmi alapra, amelybe az állam évente négy-öt milliárd forintot tenne, és arra kötelezné az érintett cégeket, hogy az éves profitjuk 0,01 százalékát fizessék be. „A kettő együtt kilenc-tíz milliárd forintot jelentene, amivel nagyon sok ilyen helyszín ütemes felszámolása is megtörténhetne. A probléma nyolc-tíz év alatt az egész ország területén megoldódhatna.”
Arra a kérdésre, hogy ez miért nem történik meg, Illés azt mondta: szerinte egyrészt attól félnek, hogy az intézkedések „a haverjaik” gyárát is sújtanák, másrészt úgy látják, az eredmények a politikai haszon szempontjából elenyészők lennének. „Az állam gyenge, az Orbán-rezsim 2014 után szétverte a környezetvédelem hatósági rendszerét” – fogalmazott az exállamtitkár.
Halasinfo
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható el: mno.hu