A napokban megjelent egy panaszos írás a közösségi médiában, egy kunfehértói csoportban, egy már rég használaton kívüli focipálya állapota miatt méltatlankodott a szerző. A Petőfi utca végében található az a rét, ahová korábban kép kaput is felállítottak, az oda járó gyermekek gondozták is a grundot, de mára már a természet visszafoglalta ami az övé. Kunfehértón két másik, gondozott pálya is van, ahol a sportolásra alkalmas körülmények teljes mértékben biztosítva vannak. Tehát hely az van, ha a gyerekek szeretnék rúgni a bőrt, meg van rá a lehetőségük. A bejegyzés – amit azóta már törölt a csoportból a szerzője – természetesen tovább gerjesztette az indulatokat és olyanok is „beszóltak”, akik a saját szemetüket, zöldhulladékukat tárolják a házuk mellett közterületen. Ez indította Madarász Józsefet arra, hogy az alábbi jegyzetét megfogalmazza és közzétegye.
Sajnálom, de ezt rövidebben nem tudom leírni. Szeretném, ha mindenki megértené, hogy sem megbántani, sem helyre tenni nem célom senkit. Nem vagyok senki pártfogója. Viszont az éremnek van egy másik oldala is, melynek eltitkolásával és csak az egyik oldal megvilágításával nagyon igazságtalan képet mutatunk.
Esztétikailag mit nevezünk szépnek, ápolt környezetnek? Talán csak azt a területet, mely golfpályát idézően egységesre nyírva tündököl? Vagy az angol felismerést, mely szerint a természet által létrehozott vadvirágos rétekhez hasonló területek létrehozására törekednek? Szerintük az ökológiai egyensúly megőrzéséhez ez elengedhetetlen. Pár hete beszélgettem egy helyi állattartóval, aki arra panaszkodott, hogy a csapadék hiánya miatt a legelők nem fejlődnek. Szerencsére volt egy kis csapadék! Ennek megfelelően a „földanya” elkezdte tenni a dolgát! Azt mondta „Uccu neki, hajrá!”, és a növények meghallották. Hallották a kultúrnövények és hallották az erdők, mezők növényei is! Mindenki növekedik, virágot bont, méhecskét etet…, magot nevel. Igen, egyes területeken nem akarjuk megengedni, hogy a természet azt tegye, amit jónak lát. Az én meglátásom szerint ebben a „versenyben” nem nyerhetünk.
Ha mégis „időben levágunk minden zöld felületet” a növények nem tudnak magot nevelni, megújulni.
Akkor következő kérdés az lesz, hogy miért nem öntözik a területet? Mert csak a por van mindenütt.
Véleményem szerint Kunfehértó minden évszakban tartogat látnivalót, a községben mindig találunk olyan területet, mely alkalmas az általunk vágyott szabadidős tevékenység végzésére. Igen, ehhez nyitott szemmel kell járni, pozitív, életigenlő felfogással kell élni.
Mindenkinek jogában áll dönteni, hogyan akarja látni a világot: „a pohár félig üres, vagy félig tele van”.
Ami viszont biztos, azt fotókkal prezentálnám. Ezt nem a természet, nem az Önkormányzat, nem a Fehértó Non-profit Kft., de még nem is valamelyik könnyen bírálható kunfehértói vezető teszi. Ezt az itt lakók, itt üdülők, az üdülőtulajdonosok teszik, akik nem ismerik, nem vallják magukénak a „kölcsön kapott föld” elméletet. Háztartási hulladék, zsákolt zöldhulladék, zöldhulladék, hamu, lomtalanításba való tárgyak. Sokan gondolják úgy, hogy amennyiben nem az ő portájukon van, akkor az nem az ő problémájuk. Ezért azt illegálisan, az épített és a természeti környezet megcsorbításával helyezik el, ezzel párhuzamosan elvárják, hogy azt valaki, lehetőleg az Önkormányzat készségesen, szó nélkül azonnal eltakarítsa.
Ez egy látszat világ, ahol „mindent és azonnal akarok! Minden az én értékeim szerint, azonnal, tökéletesen történjen!”
Pedig be kellene már végre látni, ez nem így működik.
Madarász József
