Faragóné Horváth Katalin makói olvasónk megható történetet küldött szerkesztőségünkbe.
Tegnap kemoterápiás kezelést kapott a Szegedi Tudományegyetem Onkológiai Osztályán. a kezelés után az egyik nővér felbukkant egy szép rózsaszínű papírral bevont dobozzal, melyben egyenként ízlésesen becsomagolt kis ajándékok voltak.
– Meghatódva bontottam ki a celofán zacskót, olvastam az üzenetet és azonnal fölvettem a karkötőt. Megfogadtam, hogy nem veszem le addig, míg ki nem mondja az orvosom, hogy meggyógyultam! Magam is kézműves vagyok, gyöngy ékszereket is készítek, gyerekekkel is szoktam kézműves foglalkozást tartani. Tudom mennyi előkészületet kíván a felnőttektől, azt is, hogy a gyerekek milyen szívesen készítenek ajándékot! Nem azért, mert kapnak érte valamit, hanem mert jó érzés egy teljesen idegen embernek örömet okozni! Ezek a gyerekek, felnőttek azok, akik jobbá teszik a világot azzal, hogy átérzik az önzetlenség szívmelengető csodáját! Magam és betegtársaim nevében szeretnék köszönetet mondani a kiskunhalasi diákoknak, iskolai dolgozóknak és a védőnőknek – áll Faragóné Horváth Katalin levelében.
