Kis világvége: egyre fogynak a beporzó rovarok –irtják, veszélyeztetik, nálunk még megbecsülik a méheket.
Az asztalunkra szánt haszonnövények kétharmadát, az összes élelmiszerfajta felét katasztrofálisan érintené, ha kipusztulnának a beporzó rovarok. Amerikában néha spórolásból egyenesen leölik a méheket, pedig a vegyszerek és sugárzások miatt így is pusztulnak rendesen. Ám nemcsak a tanulságos meséinkből és természetfilmekből ismert kedves kis méhekre kell gondolni – és nem csak arra kell készülni, hogy nélkülük tovább drágulnának a népességszaporulat miatt egyre költségesebb élelmiszerek…
Egyre nehezebb számbavenni a Föld mezőgazdaságát és élelmiszertermelését
fenyegető súlyos veszélyeket.
A klímaváltozás miatt egyre szeszélyesebb az időjárás; az erőltetett növénytermesztés, állattartás és városfejlődés miatt egyre gyorsabb ütemben pusztulnak/tűnnek el a termőtalajok; a tengerek halállománya eltűnőben van… Most – azaz sajnos immár csaknem egy évtizede – a kutatók folyamatosan kongatják a vészharangokat a beporzó rovarok számának csökkenése miatt.
„Ha kipusztulnak a méhek, csakhamar kipusztul velük az emberiség” – ismerős a mondat, még ha a közhittel szemben nem is Einsteintől, hanem egy környezetvédelmi konferencia mottójából való is ez a túlzó, bár fenyegető igazságot rejtő jóslat. Már 2008-ban figyelmeztetett a Francia Agronómiai Kutató Intézet (INRA), hogy
a világélelmezés egyensúlya alapvetően megváltozna
a beporzó rovarok kihalása esetén. Közismert tény, hogy a világ mezőgazdasági termelésének 35%-a – zömében a gyümölcsök, a zöldségek és az olajnövények és kisebb részben a kávé, a kakaó, a csonthéjasok és a fűszernövények termesztésének sikere – függ a beporzó rovarok tevékenységétől. Kihalásuk jelentősen drágítaná a gyümölcsöket és zöldségeket, mert a munkájukat mesterséges eszközökkel kellene (ha egyáltalán ez minden esetben lehetséges volna) pótolni. Az aggasztó tanulmány megjelenése óta folyamatosan arról szólnak a hírek, hogy mind az erőltetett (intenzív) agrárkultúrát követő USA-ban, mind egyes európai országokban
megfigyelhető és egyelőre megállíthatatlan
a méhpopuláció csökkenése.
Három éve Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője is bejelentette a sajtónak: a méhpusztulásban felelős vegyszerek (például a sajnos nehezen pótolható hatású neonikotinoidok) a mezőgazdaságban sokkal több kárt okozhatnak, mint amekkora a hasznuk. Ugyanakkor a méhekre és a többi vadon élő beporzóra sokkal nagyobb szükség van annál, minthogy a további pusztulásukat kockáztatni lehetne. A beporzások haszna szerinte 265 milliárd eurót tesz ki, ezért, illetve a bioszféra épségének érdekében a Greenpeace kampányt indított a méhek és más beporzó rovarok védelme és az élelmiszertermelés biztonsága érdekében.
Egy tavalyi átfogó kutatás szerint a beporzó rovarok eltűnése a globális gyümölcstermést 23 százalékkal, a zöldségtermést 16 százalékkal, a dió- és gabonafélék előállítását legalább 22 százalékkal vetné vissza. Ennek továbbgyűrűző hatása azonban az összes élelmiszer mintegy 30-40%-át érintené. A kutatások prognózisa szerint az így
előálló tápanyag- és vitaminhiány
összesen több mint 2 milliárd(!)embert érintene.
A kutatásokban a magyar tudósvilág is részt vesz. A Figyelő jelentése szerint nemrég készült el a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja részvételével az első átfogó nemzetközi jelentés. Eszerint a világ élelmiszer-termelésében 577 milliárd dollárnyit tesz ki az a mennyiség, amely közvetlenül függ a beporzó állatok (főleg rovarok, kisebb részben denevérek, madarak) aktivitásától. A tanulmány kitér arra, hogy ezek kipusztulása esetén nemcsak hatalmas feladat volna a pótlásuk, de sok esetben
nem is biztos, hogy az emberi technológia képes
a helyettesítésükre… Ugyanakkor az MTA szerint megoldások is léteznek: a vegyszer-felhasználás csökkentése, vadvirágsávok létesítése és általában az érintett rovarpopulációk életterének védelme talán visszafordíthatja a folyamatot. Egyelőre egyébként nem tudni még teljes bizonyossággal, hogy például a vegyszerezésen, a különféle infrastrukturális létesítményeken túl milyen tényezők okozzák e rovar- és más fajok fogyatkozását.
[box type=”info” ]Olcsóbb leölni őket…?!
Jogosak a félelmek, de vannak reménykeltő trendek is – figyelmeztet a témában Dózsa Tamás Károly. A halasi származású agrármérnök maga is évek óta méhészkedik, és úgy véli: gazdasági okok is közrejátszanak abban, hogy legyen elegendő számú és nagyságú méhpopuláció. – Kétségtelen, hogy a mezőgazdaságban használt vegyszerek, de még a különféle rádióhullámok, sugárzások is károsak és zavaróak a méhekre. Nem figyelünk oda eléggé az őket érő komplex hatásokra, így nem vitás, hogy világszerte fogy a számuk és veszélyeztetettek. Az Egyesült Államokban még olyan extrém esetek is előfordulnak, hogy a szezon végén elpusztítják a már „feleslegessé” vált méhcsaládokat, mert olcsóbb újakat venni az új szezonra, mint gondot viselni a meglévőre… Ugyanakkor a bolygón mintegy 120 ezer féle rovar vesz részt a növények beporzásában, sok helyen pedig el is kezdték méhek vagy más rovarok betelepítését. Magyarországon a gazdasági gondok és az alacsony életszínvonal miatt pedig sokan fognak méztermelésbe, méhészkedésbe, így szerintem lesz elegendő és növekvő számú méhcsalád – prognosztizálta a szakember.[/box]
Kép, szöveg: KohoutZ