Sokan a mai napig nincsenek tisztában vele, de bizonyos hatóanyagok szedése mellett egyes szájsebészeti procedúrákat nem szabad elvégezni. A csontritkulás kezelésnél alkalmazott biszfoszfonát-tartalmú készítményei beavatkoznak a csont élettani folyamataiba.
Miért nem fér meg együtt a kettő?
Természetes, hogy némi kockázattal kell számolni minden egyes gyógyszeres terápia kapcsán, viszont fontos kiemelni, hogy a csontpótlás és az implantológiai eljárások sikeres kimeneteléhez alapvető, hogy az élettani folyamatok a maguk ütemében, a normális módon működjenek. A Halász Klinika szakembere is felhívja erre a figyelmet, hiszen mindenkinek tisztában kell lennie a biszfoszfonát kezelés megkezdése előtt, hogy kockázatai vannak, és milyen beavatkozásokat nem lehet ezt követően elvégezni.
Egy hagyományos foghúzás is kiválthat nem gyógyuló, egyre súlyosbodó csontsebet, akár csontelhalást is, amely a teljes állcsont elvesztéséhez is vezethet, ha biszfoszfonát-tartalmú gyógyszert szed a páciens, a kockázat nagyban függ a bevitel módjától (tabletta/injekció), dózistól, és a kezelés időtartamától. Ez a kockázat nem szűnik meg a gyógyszer abbahagyásával, ugyanis 10 évet is igénybe vesz amire kiürül a szervezetből.
Ezek a hatóanyagok a csontritkulást oly módon igyekeznek megakadályozni, hogy nagymértékben lassítják a csont élettani folyamatait, és ehhez hozzátartozik az is, hogy nem csupán a lebontást gátolják, hanem beleavatkoznak a felépülési, regenerációs mechanizmusokba is. Éppen ezért fontos kiemelnünk, hogy célszerű a fogászati kezeléseket, nagyobb horderejű procedúrákat még ezen gyógyszeres terápia megkezdése előtt el kell végeztetni. A kezelés alatt pedig kiemelten fontos a fogászati kontroll, hogy egy esetlegesen kialakuló problémát korai stádiumban lehessen észlelni és kezelni, amely így ne tudjon komolyabb problémát okozni.
Milyen problémák, szövődmények adódhatnak?
Képzeljük el az egészet úgy, akár egy elhalt, “steril” csontozat-vázszerkezetet a lágyszöveteink, ínyünk alatt egy komplett burokba becsomagolva. Amennyiben ez a “burok” megsérül csontig hatolva, a kórokozók azonnal eljutnak oda és ezzel megágyazunk egy nehezen regenerálódó csontsebnek, amely akár csontelhaláshoz is vezethet.
Egy szomorú példával élve, egy biszfoszfonát kezelésben részesülő páciensnek szájsebészeti eljárást követően csontelhalás okán eltört az állkapcsa, de a legsúlyosabb esetekben a páciens teljes alsó áll csontjának eltávolítása is lehetséges kimenetel. Kiemelten fontos tehát, hogy legyünk körültekintőek, hiszen bizonyos kezelések és terápiák egyszerűen összeférhetetlenek vagy legalábbis komoly szövődményekkel kell számolni.
Megfelelő protokoll, gondos mérlegelés
Az ideális gyógyszerezési protokoll mellett akár implantációs eljárás is kivitelezhető, azonban ezt a nemzetközi protokollok nem javasolják. A legcélravezetőbb megoldás, ha kikérjük szakember véleményét és megvitatjuk, hogy milyen opciók választhatók biztonsággal adott körülményhez és állapothoz mérten. Természetesen mindkét fél részéről együttműködés szükséges, egyedül így garantálható a sikeres végeredmény.
