A napokban érdekes interjút adott Perintfalvi Rita katolikus teológus a 168 órának. Kifejtette, hogy egy közkeletű tévedés, hogy a Biblia bűnként aposztrofálja a homoszexualitást, ugyanakkor abbeli reményének is hangot adott, hogy a keresztény közösségek hamarosan nem fogják perverziónak tekinteni ezt a „rendetlen” gyakorlatot. Egyre sűrűbben merül fel érvként, hogy a Szentírást nem úgy kell értelmezni, ahogy le van írva. A kérdés az, hogy ez megengedhető -e?
A Biblia értelmezését számos körülmény befolyásolta, és befolyásolja napjainkban is. Egyrészt fontos ismerni a Biblia eredeti nyelvét, hiszen minden fordításban potenciálisan benne van az emberi tévedés. Másrészt azt is fontos megvizsgálni, hogy az adott részhez milyen értelmezések állnak rendelkezésre, hogyan értelmezték azt az évszázadok során az egyházatyák, lelkészek, teológusok, illetve érdemes megnézni más, idegen nyelvű fordítási megoldásokat is. Az eligazodásban segítségünkre siet a zsidó írásmagyarázat is, ami a Biblia kijelentéseit négy írásmagyarázati csoportba osztja (P’sat, D’ras, Remez, és Szod).
Az első írásmagyarázati alapelv, az úgynevezett P’sat értelmezés, amit egyszerűen szó szerinti értelemnek lehet fordítani. A zsidók szerint a Biblia értelmezésében a P’sat megelőzi a másik három csoportot, sőt azt állítják, hogy Isten kijelentései soha nem veszíthetik el az egyszerű, szó szerinti értelmüket.
Az európai ember írás értelmezésére erőteljesen hatott a hellenista befolyás. Az általános és középiskolás hallgatókat arra tanítják meg, hogy az irodalmi műveknél nem elegendő az, ha szó szerint veszik az olvasottakat, hanem a műveknek meg kell keresni a rejtett értelmét. Sok írónak, költőnek több korszaka volt, és adott korszakban keletkezett műveik azonos jellegzetességeket mutatnak. Amennyiben egy diák csak a szó szerinti értelmezést közöl egy dolgozatban, és nem tér ki a rejtett, szimbolikus tartalmára is egy adott műnek, akkor nem is tudja abszolválni ezt a tantárgyat.
A probléma viszont az, hogy a Biblia nem fogható fel irodalmi műnek, és nem vonatkoznak rá azok a szabályok, amiket az ember irodalom órákon megtanult. A Bibliában a verseket célszerű először szó szerint értelmezni, és csak ezután lehet elgondolkodni azon, hogy a szó szerinti értelmezésen túl lehet e a szövegnek átvitt, allegorikus értelmezése. Természetesen vannak a Szentírásban olyan kijelentések, amiket őrültség lenne szó szerint értelmezni. Ha a Jézus által alapított alapított úrvacsorát szó szerint vennék, akkor ez a szent esemény kimerítené a rituális kannibalizmus fogalmát.
Másrészt nem eshetünk át a ló túloldalára sem, nem állíthatjuk azt, hogy a Biblia csupa szimbolikus történetet, tanítást közöl. A helyes viszonyulás Isten Igéjéhez az, hogy ahol csak lehet szó szerint értelmezzük az olvasottakat, majd ezt követően el lehet azon gondolkodni, hogy a szó szerint értelmezett Igének van e önmagán túlmutató jelentősége, szimbolikus tartalma.
A fentebb ismertetett írásmagyarázati alapelv hatványozottan igaz a homoszexualitás megítélésére is. Ha a Bibliát szó szerint értelmezzük (és nincs rá semmi okunk, hogy ne így tegyünk), akkor kijelenthetjük, hogy ezt a gyakorlatot Isten nemcsak az Ószövetségben tekintette igen súlyos bűnnek, hanem annak gondolja a XXI. században is. A Szentírás többször kijelenti, hogy Isten nem változott meg, és a jövőben sem fog. Vagyis ez azt jelenti, hogy amit bűnnek mondott a múltban, azt a jelen korunkban is annak tartja.
Folytatjuk…
Papp Zsolt teológus
