Ötödik alkalommal ítélték oda a Cum gratia-díjat, ezúttal Pestality Antalné tüntették ki a kiskunhalasi könyvtárban megrendezett bensőséges hangulatú ünnepségen. A díjat az Öreg Diákok Halasi Egyesülete alapította 2014-ben. Pestality Antalné 1966-ban került Kiskunhalasra, az alsóvárosi iskolába. Később az újonnan épült ÁMK-nak alapító tagja volt, 43 év munkaviszony után 2005-ben ment nyugdíjba.
Pestality Antalné, Szabó Berta 1940. december 26-án, karácsony másnapján született a bukovinai Istensegítsen. Istensegíts azon székely falvak egyike, ami a madéfalvi veszedelem után alakult a Kárpátokon kívül. Berta 9 hónapos volt, amikor a bukovinai székelyek maradékát a magyar kormány 1941-ben a Vajdaságba, Topolya közelébe telepítette le.
1944 őszén a Bácskába érkeztek Josip Broz Tito partizánjai, mögöttük a korábban elmenekült szerbek. Ekkor, minden előkészület nélkül a családnak megint menekülnie kellett. A Baja közelében levő Csátalján leltek új otthonra. Ott végezte el az általános iskolát. Első tanítója nagyon nagy hatással volt rá. Középiskolába Bajára járt. 1959-ben érettségi után tanulmányi eredményei és származása alapján bármelyik egyetemre nagy eséllyel pályázhatott volna.
Ő azonban mindenáron tanító akart lenni. Sikeresen felvételizett (háromszoros túljelentkezés mellett) az akkor induló, felsőfokra emelt tanítóképzőbe.
Nagy öröm volt számára, hogy a féléves tanítási gyakorlatát falujában teljesíthette.
A diploma megszerzése után Jánoshalmára helyezték. Noha szigorú igazgatója volt, nagyon szeretett ott tanítani. Tanyasi gyerekekkel is foglalkozott, anyáskodott a hétközi otthonban másodállásban.
1966-ban ment feleségül Pestality Antalhoz. Ekkor került Kiskunhalasra, az alsóvárosi iskolába. Egy nagyon családias alsó tagozatos tantestületben találta magát. Sokat segített neki Csiszér Erzsike, akivel párhuzamos osztályban tanított. Jó kapcsolatukat közös programok szervezése is erősítette. Megszülettek gyermekei, Péter és Ágota.
Később hívták egy másik iskolába igazgatóhelyettesnek, ígérték, hogy igazgató is lehet idővel, de nem ment. A tanítás szólította, maradjon. És maradt.
Ám az újonnan épült ÁMK-nak alapító tagja volt. Kellemes emlékei közé tartozik ünnepélyek, előadások megszervezése, az egészséges életmódra nevelés örömei.
Kiváló igazgatóval, kiváló és jó hangulatú tantestületben dolgozhatott, alkotó módon. 43 év munkaviszony után 2005-ben ment nyugdíjba.
Életútját több díjjal is elismerték: 1986-ban Kiváló munkáért kitüntetésben részesült, majd 1991-ben Aranypálma díjat kapott, 2005-ben pedig a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét vehette át.
Most újabb kerül közéjük, a Cum Gratia-díj. A tanítványok díja. Egyikük, a javaslattevő a következőt írta: „Tanítványainak messze többet adott a tananyagnál. Illemtanból, viselkedéskultúrából, művészetekből is nyújtott ismereteket, s adott a kisgyerekeknek életre szóló alapokat. A tantestület munkáját előre vivő ötletekkel segítette. Fiatal kollégák sokaságát indította el pályájukon. Optimizmus, derű, soha meg nem alkuvás jellemezte munkáját. Mindig a jobbra, többre törekedett az iskolai élet keretein belül és azon kívül is.”
Szöveg: Öreg Diákok Halasi Egyesülete / Képek: Juhász D. Géza
