A zsidó hagyományban a húsvétot követő napon kezdődik el a Kovásztalan kenyerek ünnepe, ami egy héten át tart. Most ezt az ünnepet járjuk végig.
A Kivonulás könyvében megfigyelhető, hogy a húsvétot szorosan követi a következő nagy ünnep, amit Kovásztalan kenyerek ünnepének neveznek. Mózes – miután elrendelte az ártatlan bárány levágását – úgy rendelkezett, hogy a zsidó otthonokat meg kell tisztítani a kovásztól. Az egyhetes ünnep alatt tilos volt kovásszal készült kenyeret készíteni, illetve fogyasztani.
A kovászt a sütőiparban a tészta felpuffasztására használják. Az élesztő megsavanyítja a tésztát, gáz fejlődik benne, és a parányi gázbuborékok megkelesztik a tésztát. Fontos kiemelni, hogy a tészta kiterjedése nagyobb lesz ugyan, de az összetevők mennyisége változatlan marad.
A Biblia szimbólum rendszerében a kovász a személyes bűnök szimbóluma. Az ember élete során nemcsak azzal szembesül, hogy Ádámban megörökölte a bűnt (amit a teológia átöröklődő vagy eredendő bűnnek nevez), hanem azzal is, hogy a személyes bűneivel mélyíti a szakadékot közte, és az Isten között. A kovász jól szimbolizálja a folyamatot: az eredendő bűn egy kis tésztához hasonlít, amibe ha kovász kerül, egyre nagyobbá válik.
Már az első testvérpárnál is azt látjuk, hogy nemcsak a szüleik vétkeit vitték tovább: Káin vallásos irigységből megölte testvérét, Ábelt. A következő ezer évben a Teremtő nem adott további utasításokat az embereknek, a lelkiismeretükre bízta őket. Ennek eredményeként elszaporodott a bűn. Ezt a korszakot Isten özönvize zárta le, de az elhajlás már Noé után háromszáz évvel jelentkezett: Szodoma és Gomora lakosai minden létező szexuális tévelygést elkövettek. Ezek a történetek bizonyítják, hogy az emberiség erősen „kovászos” lett.
Erre a helyzetre megoldást Jézus kereszt áldozatában találunk. Jézus nemcsak az eredendő bűnből váltott meg minket (amit újra hangsúlyozom mindannyian megörököltünk), hanem az egyénileg elkövetett kihágásainkra is bocsánatot nyerhetünk. Ezt a Teremtő kegyelemből adja, de szükséges hozzáadni az emberi aktivitást. Ahogy a zsidó asszonyok kitakarították a házaikat (erőfeszítést tettek, hogy a kovásztól megszabaduljanak), úgy nekünk is erőfeszítést kell tennünk arra, hogy az egyéni bűneinktől és vétkeinktől megszabaduljunk.
A Kovásztalan kenyerek ünnepe tehát a lelkünk számára ad szabadságot, már amennyiben élünk a Teremtő által felkínált lehetőséggel.
Papp Zsolt teológus
(Folytatása következik)
