Ha szeretnénk visszamenni az időben a videó streaming kialakulásának kezdetéig, akkor több mint negyed századot kell visszapörgetnünk az időben. Az alapokat ugyanis a Microsoft tette le még 1995-ben az Active Movie fejlesztésével.
Valójában a streaming ma ismert formátumának alapkövét 2007-ben helyezte le a Netflix. Hat évvel később a Google rukkolt elő a Chromecasttal, egy évre rá pedig a WWE úgy gondolkodott, hogy hamarosan nem lesz szükség kábeles szerződésekre, így saját netes előfizetési modellekkel álltak elő.
Felpörögtek az események
Még mindig csupán 2014-et írtunk, amikor beszállt a streaming világba az Amazon is a Fire TV formájában. Hamarosan elérhetővé vált az HBO Now, majd jött az NVIDIA Shield. Az ember csak kapkodta a fejét.
Mára már ott tartunk, hogy a video on demand szervereken exkluzív tartalmak jelennek meg, ezeket pedig milliónyi felhasználó streameli. Így mindenki úgy érezheti, hogy a maga ura, és nem kell arra hagyatkoznia, hogy mit adnak a televízióban. Mindenki pontosan azt néz, vagy éppen ő maga közvetít, amit csak szeretne.
Ezek a mai kor emberének elvárásai
Míg régen, a netezés elterjedésének kezdetén mindenki csak akkor nézhetett meg egy mozgóképes tartalmat, ha annak az utolsó képkockáját is letöltötte a számítógépre, ma már nagyban megváltozott a helyzet. Senki sem akar hosszú órákat várni arra, hogy egy filmet letöltsön. Mindenki mindent azonnal akar.
Erre kínál megoldást a streaming. Ma már HD videós tartalmat is nézhetünk úgy, hogy élőben kapcsolódunk a forráshoz, és azonnal láthatjuk, hogy mit közvetítenek a Föld túlsó oldaláról.
Mindehhez nem kell kodekeket telepíteni, amelyek értelmezik a szerteágazó módon tömörített videóformátumokat. Semmilyen böngészőbe telepítendő pluginre nincs szükség, sőt, még azzal sem kell bajlódnunk, hogy milyen háttértárolóra mentsük a videókat.
A streamingnek hála, amint megérkeznek az első képkockák a videóból, azonnal el is kezdhetjük nézni. S hogy mi lesz utána a tartalommal, hogy megnéztük? Az már senkit sem érdekel.
A streaming működése dióhéjban
Ahhoz, hogy megértsük a streaming működését, képzeljünk el egy konténert. Ebben vannak a videó mellett a hangok, a feliratok, valamint a metaadatok is. Ilyen konténer lehet akár az mp4. Ebben az esetben a videó kódolása H.264-es, a hangfájl formátuma pedig AAC. Alternatíva a Google saját WebM konténere, amiben VP8-as kódolású kép-, valamint vorbis hangadat-halmaz kerül egyik helyről a másikra.
Amikor egy videót streamelünk, akkor a saját lejátszónkkal érünk el egy szerveren tárolt fájlt. Ez a fajta streamelés egyébként inkább félig-meddig egyfajta hibrid elegye a fájl letöltésének és az élő streamingnek.
Utóbbi esetben ugyanis a kép- és hanginformációk erős hardverrel kerülnek kódolásra, és néhány másodperces blokkokban kerülnek továbbításra a felhasználóknak. Ha a sávszélesség átmenetileg csökken, akkor pedig rosszabb minőségben, de továbbra is lehet streamelni. Ehhez a blokkokat egyszerre több minőségben kell elkészíteni.
