Az elkövetkező napokban a keresztény világ és a zsidóság is megemlékezik a húsvét ünnepéről. A zsidóság az Egyiptomból való kiszabadulást, míg a kereszténység Jézus halálát és feltámadását helyezi az ünnep fókuszába. Az idei ünneplésünkre némi árnyékot vetnek a korlátozó intézkedések, és a közel egy éve tartó világjárvány, de az tagadhatatlan, hogy az első széder este is karanténban zajlott, elzárva a világtól.
Az egyiptomi szabadulás történetét a legtöbben jól ismerik: a zsidók kétszáz éves rabszolgaságának véget vetett egy isteni beavatkozás. A kor legerősebb birodalmát a Teremtő két vállra fektette, és a zsidóságnak megparancsolta, hogy vágjanak le egy ártatlan bárányt, a húsát egyék meg, a vérét kenjék az ajtófélfára, és ezáltal megmenekülnek az Isten ítéletétől. Ezt követően az Ószövetségben több történet is megemlíti, hogy a zsidóság megünnepelte a páskát, bár voltak olyan időszakok is, amikor erre nem helyeztek túl nagy hangsúlyt.
Amikor kétezer évvel ezelőtt Keresztelő János meglátta Jézust, két megállapítást tett róla: egyrészt Isten bárányának nevezte, másrészt a feladatköréről azt mondta, hogy elveszi a világ bűneit.
Ádám és Éva történetében azt látjuk, hogy a bűnesetet követően Isten adott számukra mintát: levágott egy ártatlan állatot, és az első emberpárt bőrruhába öltöztette. Ez világosan megmutatta azt az alapelvet, hogy vérontás nélkül nem elképzelhető a bűnbocsánat sem. A bűnbeesés az ember mindhárom alkotórészét érintette: az Istentől származó szellemünk meghalt, a lelkünk kiszolgáltatottá vált a különböző bűnöknek, és a testünk is elhasználódik, ahogy fogyasztjuk az éveket. Az ószövetségi történetek istenfélő szereplői áldozatokat mutattak be, hogy elnyerjék a Teremtő jóindulatát, és ebbe a gyakorlatba illeszkedett be a páska bárány is. Jób egészen radikális volt: minden nap áldozott magáért és családjáért.
Az újszövetségi kijelentés annyiban hozott változást, hogy Jézus Golgotán elvégzett áldozatát egyszerinek, és tökéletesnek mutatja be, ami az ószövetségi áldozatokkal ellentétben nem szorul állandó ismétlésre. A húsvét ünnepe tehát az ember szellemére hat, és kiragadja azt a halál állapotából. Jézus kiontott vére újra összekapcsolja a szellemünket a rejtőzködő Istennel. Ugyanakkor ez a vér azt is üzeni, hogy eljön a szabadulás a karanténból, ami talán a legaktuálisabb 2021-ben.
Ezekkel a sorokkal kívánok minden kedves olvasónak Kellemes húsvéti ünnepeket és kitartást!
Papp Zsolt teológus
(Folytatása következik)
